Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)
Módy György: A Nagytemplom körüli ásatások eredményei
bordatöredékekhez jutatott bennünket. Ez egyben megcáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a Bethlen Gábor anyagi támogatásából végzett 1626-ban elkezdett újjáépítés — mint az írott emlék is megőrizte — nem állította vissza a Szent András templom belső gótikus szerkezetét. A hajóból a torony ajtón át dobálták ki az általunk fellelt köveket s azután ezeket a megerősítő köpenyfalba beépítették. Igen nagy szerencsénkre sikerült a szelvény keleti irányú bővítésével és mélyítésével közel 2 méter mélységben a gótikus Szent András templom tornyának nyugati falmaradványait is meglelnünk. De fel tudtuk tárni nyugati főszelvényünk déli részében a torony délkeleti irányban forduló falához illeszkedő támpillért, majd a torony nyugati falához illeszkedő támpillért is, a Bethlen Gábor-kori köpenyfal vonalán belül, öt helyen sikerült a podeszt északi és keleti részének a felbontásával fellelni az András-templom eredeti támpilléreire emelt felfalazást. Ezt Péchy nyilván az eredeti gótikus falak síkjára nem teljesen illeszkedő, új falak megtámasztásának céljából rendelte el. Ezek az eredményeink lényegében legközelebb hoztak bennünket (a korábban Bunyitay, majd oltai, Balogh István, Sápi Lajos és Entz Géza által megkísérelt szerkezeti rekonstrukciókat némileg helyesbítve) a gótikus Szent András templom eredeti alaprajzának és arányainak tisztázásához. Természetesen ebben a vonatkozásban teljesen megnyugtató képet csak a Nagytemplomon belül elvégzendő kisebb kutatás adhatna. Jelen kutatás azon kívül, hogy a Szent András templom XV. század második felében történt átboltozását bizonyítja (a faragott kőanyag erre mutat), nem oldotta meg az 1564-ig fennálló gótikus csarnoktemplom korábbi építési fázisát, melynek éppen az ismert, illetve kikövetkeztetett alaprajzhoz nem teljesen illő kisméretű nyugati torony időbeli és szerkezeti elhelyezése az egyik kulcskérdése. Harmadik kutatási területünkön, az 1628—1802 között kis hajónak nevezett objektum és a mellette levő részek feltárásában jutottunk a korábbi adatokhoz képest a legújabb és legmeglepőbb eredményekhez. Tudott volt, hogy miután 1564-ben a nagy tűz elpusztította az 1297—1317 között felszentelt Szent András templomot, a hozzá északon csatlakozó területen egy 1570. évi adat szerint a kálvinista hitvallású református egyház imatermet (auditorium verbi Dei) épített. Az ismertetett 1802. évi alaprajzból elsőnek Zoltai Lajos kísérelte meg az 1570. évi, majd az 1626—28 közötti újjáépítéskor az eredeti középkori templomhoz hozzáépített részletek értelmezését. A déli porticusokat egyértelműen és helytállóan az újjáépítéshez kötötte, az északi oldalon feltüntetett „épületbővítéseket" két építési korszakba sorolta: az imatermet 1570-re keltezte, és annak nyugati meghosszabbításában feltüntetett és az általunk idézett
