Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Keserű Katalin: Izsó és a nemzeti romantika

Madarász Viktor: Petőfi halála mok: a legyőzött szabadságharc és ország szimbólumai. A kiegyezés nem változtatott felfogásán, mint ahogy a festő Madarász Viktorén sem. 1869es Sebesült zászlótartó (vagy honvéd) c. szoborvázlatának magábaroskadt, magát és a zászlót vonszoló alakja a lefelé húzó súlyos formákkal a kilátástalan csüggedés megfogalmazása. Űjházy Ferenc 1850-es Búsuló honvéd c, közvetlenül a szabadságharc után festett képének a halottak jelképes sírja előtt leroskadt zászlós, öreg honvédjére emlékeztet, érzelem- és gondolatviláguk is azonos. Izsó művén semmi nyoma a kiegyezés utáni optimizmusnak, de még a romantikus hősi pátosznak sem. A zászlóval nemcsak a súlyt teremtette meg, hanem a honvédalakot országos szimbólummá emelte. Az ellentétekből épülő, mégis tömbszerű, zárt formaegyüttes másik fő eleme, a lehajtott fej a magáramaradt ország szomorú sorsának, a magábafordulásnak is jele. Ugyanígy látjuk fekvő sebesült honvédjét, a marosvásárhelyi honvédemlék tervét. Ceruzavázlatain még a klasszicista minták: Sergel Othryadese (1778—79) vagy Cortot Marathoni hírnöke (1834) póza, a feltartott fejjel, felnyújtott karral fekvő hős jelenik meg. A szoborvázlat kompozíciója megtartja az antik előképekre támaszkodó Sergei-figura lábtar-