Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Keserű Katalin: Izsó és a nemzeti romantika

tulajdonképpen tanulmányokként ránk maradt szobrok vázlatos formálását szabad-e stílushoz kötni. Bizonyára nem véletlen, hogy nem született egy reprezentatív mű e sorozatból. A sorozat jelleg miatt nem is születhetett, mert ellentétbe került volna a kétféle szemlélet: a klasszicista sűrítésé és az impresszionista nyitottságé. Nem tudom, mennyire tudatosult ez Izsóban, hogy töprengett-e vagy próbálkozott-e a megoldással. S ha igen, akkor egy másik kérdéssel is szembetalálhatta magát: az anyagéval. A terrakotta kiválóan megfelelt a témának és a szemléletnek. Ugyanez a sorozat bronzban vagy márványban idegenül hatna, márpedig a korabeli szobrok végleges formában ezekből készültek, s csak a századvég fogadta el a múló pillanat múlékony anyaggal való megragadását. Mindebből érzékelhetjük, valóban mennyire új utakon járt Izsó, mennyire új volt szemlélete s kifejező eszközei, mennyire nem volt előtte semmiféle minta. Ezért úgy gondolom, nyugodtan tekinthetjük a Táncolók sorozatát egy új korszak stíluselőzményének, így tehát kész műnek. Az imént felvetett stílusok együttese Izsó szobraiban nem jelent sem eklektikát, sem stílustalanságot, inkább réginek és újnak csomópontját, az új, tiszta plasztikai nyelvezet kutatását és első eredményeit. Izsó ehhez vezető útját népi életképeiben követhetjük végig. Még romantikus — elbeszélő jellegű volt első munkája, a Furulyázó pásztor (Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei) 1861-ben, vagy ahogy ő nevezte: a puszták furulyása.

27 A nosztalgia e szobor születésében éppúgy szerepet játszott, mint a speciális iránti romantikus igény és ugyancsak a romantika új szimbólumokat teremtő gondolatvilága. Izsó maga így írt erről Münchenből: „Én, ki oly régen nem láttam a szeretett Hazát, vágyom hallani az andalító furulyaszót, látni a csendes falusi életet, mi lelkemmel összeforrt, mit már oly régen gyermekségem óta nem élvezhettem",

28 és: „ez kezdete lesz a magyar népéletből vett szobrászatnak, mivel tudom, hogy ezen nemű munka még nem jelent meg".

29 „Mélán ül a pásztor hű kutyájával, midőn a távolból lármát hall. Hirtelen félretekint. Tudod, mi adott eszmét a készítésére? azon gyönyörű irat, mivel te a Széchenyi-szobrot átadtad az Akadémiának, midőn én azt olvastam, reményteljes örömök szálltak felém, jövömről szépet álmodva; midőn így gondolkozék, hirtelen azon szomorú igazságra bukkantam, hogy hátha a pusztában elhangzott szó lesz" — írta barátjának.™ A „pusztában elhangzott szó" bibliai értelmét

31 hazai művészsors keserűségével fogja össze, ami formába öntve szimbóluma lett Csokonai „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon" lemondó gesztusának/*

2 Ha mindezt nem tudnánk, abba az életképi körbe