Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)
Keserű Katalin: Izsó és a nemzeti romantika
és eszményítés elve, s amit legrészletesebben Arany János Koszorú c. lapjában fejtett ki egyik első művészeti írónk, Ormós Zsigmond: „A szobornál szintúgy mint az arcképnél két dolog mindenek felett szükséges: a felfogás és a hasonlatosság. A felfogás alapja a fantázia s így eszményi, . . . A hasonlatosság, mely egy tárgynak több tulajdonában más tárgygyal egybehangzását jelenti, a művészet realisztikus oldalának mondható . . E gondolat forrása a romantika, de már egy szabályokhoz kötött, akademizált változata. Ormós Schellinget idézi: ,,a szép az isteni eszméjének korlátolt alakban megjelenése", 1 ' azaz fordítva: a művészet az egyéni, a jellemző által az eszményit mutatja meg. Ormóstól nem állt távol a szoborpályázat szövege sem, amely noha megfogalmazta, hogy „nem eszményítve ábrázolja Széchenyi István grófot" a leendő szobor, egyúttal azonban azt is kimondta Deák Ferenc indítványának szellemében: „legyen nemesen egyszerű, de nagyszerű". 13 A részletes előírások is érintettek minden pályázót: „ábrázolja Széchenyi István grófot 30—50 közötti tevékeny férfikorából, hajadon fővel, magyar szabású nemzeti viseletben", ahogy a pályázat mondta 1865-ben, s ahogy Ormós: „A fedetlen fő, azáltal, hogy a homlokot és szemet szabadon hagyja, látni engedi a főnek legkifej ezésteljesb részeit, s növeli az alak nemes magasztosságát", 1 ' 1 továbbá ábrázolja az MTA megalapítása, mint történelmi mozzanat pillanatában s magyar ruhában, ami plasztikailag szerencsés 15 . Ez a részletezően realista igény a kitüntetett pillanattal erősen a romantikában gyökerezik, mint ahogy a szoborállítás minden mozzanata Széchenyi korára, a reformkorra s magának Széchenyinek gondolataira utal vissza. Elsősorban 1843-as Üdvleldéjére, amelyben a Gellérthegyre képzelt magyar pantheon hatásáról így írt: „Gondoljuk csak el, mily gyönyörű lelkibenyomást tenne az a sok, tavaszát csak most élő hazánkfiára, ha nemzetünk virága vagy inkább lelki kivonata, legalább testileg így egyesítve s könnyen felkereshetőleg lelné nyugtát!" 10 A Széchenyiszoborral kezdődő s a Petőfivel végződő egykori Dunakorzó egy hasonló pantheonná alakulhatott volna Eötvös, Deák szobrával s másokéval, a már meglevő, az 50-es években alakuló szabadtéri szoborcsarnokok mellett (Nemzeti Színház egykori és a Nemzeti Múzeum kertje). Persze Széchenyi elképzelése szerint csak egyszerű emlékekből állt volna a pantheon, ahol a nevek „világítottak" volna. A magyar jelleg gondolata is megjelent írásaiban, miként a szobrát magyar ruhában látni akarókban, noha utóbbiak ezt a viseletet a hasonlóság, a realizmus eszközének tartották elsősorban az idealizáló, klasszicizáló viselettel szemben. Pesti por és sár c. írásában ugyanis Széchenyi a sajátos magyar építészet szükségéről is szólt. 17
