Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

fejében 14 103 ft-ot kaptak volna. Ezt az összeget teljes egészében felajánlották a társulatnak a létesítendő szoborra.

23 Ennek a felajánlásnak nyomán indulhatott meg a szobor felállításának előkészítése, amelyet máshol már megírtam és amiről a mai napon úgyis szó esik. De 1869 óta Csanak József ebben nem vett részt, a társulat elnökségéről április 28-án „unszolást kizárólag lemondott".

24 Lemondásának okát nem tudjuk, nem vett részt a szoborfelavató ünnepségeken sem, mint ahogy a művész is távol maradt. A Csanak család hagyománya csak valami sérelemről tud, annak mibenlétét már nem lehetett megállapítani. Az Emlékkert Társulat érdemeit a szobor alapzatában elhelyezett emlékirat méltatta.

25 Csanak Józsefre még egy keserű feladat hárult. Ugyanis a 70-es évek második felétől kezdve a társulat már csak látszatéletet élt. Az utolsó nagy akciója, 1874-ben a Nagytemplom előtti tér parkosítása, kudarccal végződött, gyűléseire senki sem járt el, a régi pártfogók ugyan támogatásukat megtartották, de „a társulat minden terhét és a tisztikar minden kötelességét egyetlen ember vállára rakták". Ez Könyves Tóth Antal volt. A társulatnak feloszlása előtti utolsó évben 9260 Ft tőkéje volt. Ezt és a kert gondozását átadták az újonnan alakult Csokonai körnek, az emlékkertben álló szobrokkal együtt. A feloszlásról hírt adó rövid hírlapi közlemény csupán egy mondattal utal — közelebbi részletezés nélkül — a Csanak Józsefet ért sérelemre is.

26 A kiegyezés évében megindult helyi lap, az Alföldi Hírlap a következő évfolyamban összefoglalta a szabadságharc óta eltelt 20 év debreceni szellemi mozgalmait. Megállapította, hogy a két évtized „az azelőtti nomadikus és patriachális állapotok is rendszeresebbekké alakultak át városunk kebelében is". Felsorolta a városban működő kulturális egyesületeket és intézményeket: a dalárdát, a színházegyletet, a zenede egyletet, az Emlékkert társulatot, s értékelte működésüket. „Minden társulatnak legtöbbnyire azon helybeli lakosok a legmunkásabb és legáldozatkészebb napszámosai és gyámolítói, kik egyszersmind legszorgalmasabb vezetői e város köz-, iparos- és kereskedelmi életének is. Úgy, hogy azt mondhatni, minden Debrecenben létező társulatot, közintézetet, nagyobb ipari cs kereskedelmi vállalatot, ugyanazon, mintegy 40—50 főre terjedő egyének vezérelnek és minden irányban azok dolgoznak, adakoznak és áldoznak legtöbbet szellemileg és anyagilag azok működtetése, fenntartása és gyarapítása, mindenféle közdolgoknak előhaladása végett."

27 Három személyt említ névszerint: Farkas Ferenc vaskereskedőt, a színház^ és zenede egylet pártfogóját, Váradi Szabó Lajos és Csanak József ke-