Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

„Húgának társaságában Gyöngyvirág gyöngyökre vágy, Számlálgatja víg orcával, Az ezüst jácintokat, S az ibolyák aranyával A szagos gyémántokat" (Főhadnagy Fazekas úrhoz).

2 Az 1840-es évek után már — a szemtanú szerint — a házikertekben a virágkertészet szemmel láthatólag fejlődni kezdett. A leíró felsorolja a házikertek virágait. E virágok fele valami okból hasznos, másik fele csak gyönyörködésre való, virágos bizonyságául annak, hogy Debrecenben a racionálisát, a hasznosat azért mindig egybekapcsolták a szép iránti érdeknélküli hajlandósággal.^ Dehát ez a magán felek passziója és nem került a kapun kívül. Van nekünk más példánk is: 1794-ben Geötz Ferenc királyi biztost az udvar _ azzal küldte Debrecenbe, hogy a város jövedelmének emelése érdekében vegye rá a magisztrátust bizonyos gazdasági változtatásokra. Többek között arra, hogy a város péterfiai kapujától sivatag, homokbuckás sertéslegelő által elválasztott Nagyerdőt, ültetett fasorral kösse össze és az erdőben mulató és bormérő helyet állítson fel, fából és deszkából. Szeretném itt szószerint idézni a tanács és választott hiteles közönség ellenvetését, azért, mert ezeket az ellenvetéseket még a következő száz évben is olvashatjuk. A szórakozó hely sem nem szükséges és nem is hasznos, mert: ,,A város polgárai nagyjából olyanokból állanak, akik szórakozásukat részben a földművelésben, részben a kerti és hegyi szőleik művelésében kellemesnek és hasznosnak találják és keresik. Ezeknek nincs szórakozóhelyre szükségük, mert foglalatosságukban és mesterségükben mind a felfrissülésüket, mind a szórakozásokat meglelik. Ezt a helyet csak a tanuló ifjúság és a söpredék látogatná. A hely a tanuló ifjúság erkölcseit rontaná, az alja népet, lopásra, verekedésre, részegeskedésre, paráználkodásra és más bűnök elkövetésére csábítaná." Felsorolják, hogy a bormérő hely létesítése hasznot sem hozna, viszont annál nehezebb lenne a benne felburjánzó latorkodást meggátolni. A Nagyerdő most is elég felüdülést nyújt a természet által létrehozott kellemes és árnyas utaival. ,,Azok a tisztes emberek, akik pihenés okából idejárnak, a homokos utak kényelmetlensége miatt szekéren jönnek, ha szükséges, hazulról italt is hoznak, amivel magukat felfrissíthetik, az itt felállítandó kocsmát a csőcselék miatt óvakodnának is felkeresni."