Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Örsi Julianna: A szülők testvéreinek szerepe a nagykunsági családokban
„A legöregebb nénémék (értsd: anyai nagynéni) elmentem sokszor az iskolából." „Budai ídesbátyámat mindig elmentem megköszönteni." E század első felében a szülők testvérére a legáltalánosabban használt terminológia Karcagon az idesbátyám, idesnéném szavak voltak. Ezeket egyaránt alkalmazták az apai és az anyai rokonokra. Megszólító formája: ídesbácsi, ídesnéni. Ritkábban, de előfordult, hogy a nagyszülők testvéreit vagy más oldalági vérrokonokat is jelöltek e terminológiákkal. „Soós István parasztember vót. Idesbátyám vót. Ídesanyám rokonságába esett." Az egész Nagykunságban ismert az idesbátyám, idesnéném terminológia a szülők testvéreinek megnevezésére. Figyelemre méltók a túrkevei adatok, amely szerint a nagyszülők testvéreit is ugyanazon terminológiával illették. „Nagyapámnak vót egy testvíre. Annak kellett úgy mondani, hogy ídesnéni." „Csókoljátok meg ídesnénéteket!" „A nagyapánk testvírit ídesbácsinak hittük, a felesígit meg ídesnek." A terminológia használatának szabályában fontos szerepet juttatnak a rokonsági összetartozás mellett a kor és a tekintély jelzésének is. „Mindig a legidősebb az ídesbácsi vagy az ídesnéni." „A kort tisztelték abban, akit így hittak." Adataink azt mutatják, hogy az „ángyom", „ángyomasszony" terminológia hamarabb kihullott az idő rostáján, így az oldalági vérrokonok -f-i, -f-2 generációjának házastársára is használták alkalmanként az ídes vagy az idesnéném, idesbátyám megnevezéseket. A szó eredeti jelentésének romlása tettenérhető olyan formában is, hogy néha a családdal szorosabb kapcsolatot tartó, nem rokon idős férfit vagy nőt hívnak a családtagok ídesbácsinak, ídesnéninek. Az EGO generációjához tartozó testvéreinek hivatkozó terminológiái között szerepel az ídestestvírem, testvírbatyám, testvírnéném, ellenben az idesbátyám, idesnéném nem. E terminológiai kitekintés után vizsgáljuk meg, milyen szerepe van az EGO szempontjából az ídesbácsi, ídesnéni elnevezések mögött álló személyeknek. Amint a jelentésekből kiderül, elsősorban oldalági vérrokonokról van szó, olyan személyekről, akik az EGO-nál idősebbek és tiszteletet érdemelnek. Amikor a rokonság funkcionálásának megnyilatkozásait rögzítjük, megállapíthatjuk, hogy a törzscsalád tagjai mellett minden esetben jelen vannak a nagybácsik, nagynénik is. Ök segítenek a lakodalmi előkészületekben, segítenek a házépítésben, átadják termelési tapasztalataikat. Mindazok a cselekedetek, viselkedésmódok, amelyeket a had, a nemzetség vagy a rokonságra, mint vérségi csoportra jellemzőként fogalmaznak meg, az EGO és nagybáttyai, nagynénjei viszonylatában a leginkább kötelező érvényű. Vannak olyan helyzetek, amikor a rokonság (nemzetség) képviseletében a nagybácsi lép fel. Ilyenkor a vérségi csoport képviseletét vállalja az idegenekkel szemben. Ilyen szerepben találjuk a szülő egyik testvérét házasságkötéskor. Törvényeink Kálmán király uralkodása óta írják elő a tanúk házasságkötésnél való jelenlétét. 18 A tanúk és a házasságra lépők közötti vérségi kapcsolatot nem írják elő a törvények, de nem is tekintik kizáró oknak. II. József házassági rendeletéből kiderül, hogy a házasság önkéntes beleegyezésen alapuló megkötésének tanúsítása mellett a tanúk kötelessége, hogy a házasságra lépőkért felelősséget vállaljanak. „Minden esketéshez 2 tanú kívántatik, kik ha a jegyesek más tartományból valók, azt is tartoznak igazolni, hogy az illetők szabadok, nőtlenek és özvegyek, vagy minő vallásúak." 19 A századfordulón érvényben levő magánjog szerint a polgári házasságkötésnél is „Az érvényességi kelléket képező tanúk lehetnek férfiak, nők, vagy a pol18 MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, 1980. 698. 19 TÖTH Sámuel, 1875. 136.
