Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Hoppál Mihály: A hiedelem, mint a cselekvés programja
HOPPAL MIHÁLY A HIEDELEM, MINT A CSELEKVÉS PROGRAMJA A hiedelmek természetéről adott munkadefiníciókat 1 tovább gazdagíthatjuk és újabb jegyekkel egészíthetjük ki, amikor megállapítjuk: a hiedelem olyan tudatállapot, amely cselekvésre indít, anélkül, hogy meggyőződnénk igazságtartalmáról. 2 Ez akár a hiedelem legegyszerűbb, legsű rí tettebb meghatározása is lehetne, mert egy sor kutató éppen ezekkel a tulajdonságokkal határolja körül a hiedelmeket. A mi törekvésünk a továbbiakban éppen az, hogy kibontva a definíciót, megismerjük és jellemezzük a hiedelem fogalmát. A meghatározás két legfontosabb eleme az, hogy egyfelől tudatállapotnak tartjuk a hiedelmeket, másfelől pedig az, hogy akciót involválnak, abban a közvetlen mindennapi társas helyzetben, amelyben a közösség tagjai életre kommunikálják hiedelmeiket. A meghatározás második felét - az igazságtartalomról szólót - akár zárójelbe is tehetnénk, mintegy jelezve ezáltal, hogy amennyiben az egyén nem-kommunikált tudattartalmáról van szó, akkor lehet in abstracto a hiedelmeket vizsgálni, azt hogy mi a tudáshoz való viszonya a hiedelemnek, vagyis hogy mennyi az igazságtartalma, és más hasonló logikai-filozófiai vetületű kérdések vethetők fel. Mindezek fontosak, de a működő rendszer egészét kutató modellünk szempontjából csak mint egy összetevőt vesszük figyelembe, s most részletes vizsgálatukra nem térünk ki. Ügy véljük, hogy a mindennapi társadalmi gyakorlat számára a hiedelmek sokféle arculata közül talán az a legfontosabb, amelyet a kutatók szinte egyöntetűen kiemelnek az, hogy a hiedelem teljességgel elválaszthatatlan bizonyos cselekvések sorától, 3 mintegy irányítják az akciókat 4 , rendezik az egyén cselekvéseit. 5 Talán éppen az a néprajzi, illetve a szociálantropológiai kutatás egyik „történelmi" feladata - mondja egy kutató 6 -, hogy feltárja a hiedelmek és a viselkedés alapvető kapcsolódását és leírja az egyes csoportokra leginkább jellemző viselkedéseket és hiedelmeket. Egészen egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy az ember világképét felépítő hiedelmei és tudása, melyet a mindennapi praxis által sajátított el az ami segíti, hogy igazodjon környezetéhez, meg is akarja változtatni azt, át akarja alakítani szükségleteinek és igényeinek megfelelően. Fontos azonban újra kiemelni, ami az idézett kutatásokban, valamint a fenti meghatározásban egyformán megfogalmazásra kerül, nevezetesen azt, hogy mindig valamilyen akcióval kapcsolódnak össze a hidedelmek. Más szavakkal a hiedelem, mint program működik, vagyis irányítja az egyén cselekvéseit. Világosan megfogalmazta 1 Vö. FRANK Tibor-HOPPÁL Mihály (szerk.) 1980. 2 HAJNAL Albert-HOPPÁL Mihály 1980. 68. 3 MAYO, B. 1964. 158. 4 HAMPSHIRE, S. 1959. 159. 5 PARSONS, T.-SHILS, E. A. 1962. 169. 6 SALER, B. 1968. 29.
