Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bodrogi Tibor: Stílusprovinciák és kereskedelmi térségek Északkelet-Új-Guineában
Llmboi - Nyugat-Új-Britannia térségben a figurális és nemfigurális formák együttes alakítás szerint tűnnek fel 14 , egészükben véve egységes stílusról szólhatunk, mégha a stíluscsoportok vagy alstílusok a képet tovább árnyalják is. Ugyanakkor az Astrolabe-öböl vidékén a figurális plasztika (szobrok és maszkok) stílusa és a térségben elterjedt egyéb tárgyak stílusa között ttincsen stílusbeli hasonlóság; az utóbbi munkák motívumaiban - azon túlmenően, hogy a „geometrikusság" nem sokat mondó jelzőjével illethetjük őket - egyező vonásokat nem találunk, tehát egységes, a plasztikát és a művészet más, ornamentális formáit összefogó stílusról nem szólhatunk. Úgy látjuk tehát, szükséges C. A. SCHMITZ korábban idézett meghatározását helyesbítenünk és a stílusprovinciát, mint nem csupán egy bizonyos művészeti forma, hanem művészeti formák együttes előfordulásának területeként meghatározni. (Jelenleg nem tudunk még választ adni arra a kérdésre, hogy ebben az esetben mesterség-stílusokról vagy etnikus stílusokról szólhatunk-e, mint ahogyan lehetséges, hogy a behatóbb vizsgálódás a másik két stílusprovinciában is megállapíthat még mesterség, netán családi-egyéni stílusokat az egész térségre jellemző stílustendencián belül.) Mindebből az is következik, hogy a kézműipari javak stílusalakító és egységesítő hatásán, illetve a művészeti formák kölcsönös megismerésének az érintkezésből fakadó általános befolyásán kívül még egyéb tényezőket is számításba kell vennünk a stílusprovinciák létrejöttében. Itt abból a történetileg ugyan nem bizonyítható, de ismereteink alapján fölöttébb valószínű feltevésből indulhatunk ki, hogy a használati tárgyak stílusa (itt elsősorban a figurális munkákra gondolunk) történetileg másodlagos és a kiindulópontot a vallási-kultikus élethez kapcsolódó plasztikában kell keresnünk (erről bővebben lásd BODROGI 1961b:183 — 187., 193). Ennek az elsődlegesnek tekintett műfajnak az elterjedését illetően több lehetőség vetődik fel. Elsőként említsük azt a tényt, hogy a kereskedelmi tevékenység során - mint láttuk - táncok, énekek, táncöltözetek, szellemek és maszkok eladására is sor kerül, sőt maszkokat, kultikus faragványokat kifejezetten eladási célokra is készítenek. Ezt mindenekelőtt az északi partról ismerjük, de HARDING a Siassi- és Sio-szigetiekről is említi, hogy táncaikat eladják vagy meghívásra táncaikkal fellépnek azoknál a közösségeknél, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban állnak. Emellett, de ehhez kapcsolódóan is, a kulturális és ezzel a stíluselterjedés-egységesülés irányába hat az a tényező, hogy a tengeri utak során (akár a széljárás, akán más okok miatt) hosszabb időzésre kerül sor a vendéglátóknál. Ilyenkor az érintkezés a szertartási életben való részvételre is kiterjed, ami viszont vallási ideák és ezek különféle kifejezési formáinak átadásával, kölcsönös megismerésével, cseréjével jár. (Ugyancsak HARDING írja: , .Through their performances as dancers, the Siassi traders participate in the ceremonial life of host communities, and there is evidence suggesting the diffusion of Siassi ceremonial forms and paraphelnalia following upon this practice" [1967:143].) Még ennél is erőteljesebben ható tényezőként említhetjük meg azokat a nagyszabású kultikus ünnepségeket, amelyek a vallási ideák és megnyilvánulások (köztük művészeti formák) elterjedésében és egységesítésében kiemelkedő szerepet játszanak. Ilyen pl. az Huon-öböl vidékének balum ünnepsége vagy az Astrolabe-öbölből és 14 Az északi parton lásd pl. az evezőkön, résdobokon, pajzsokon az emberi arc, fej és a teljes alakábrázolások és a vésett görbevonalas motívumok együttes feltűnését vagy az önálló plasztikákon sokszor megjelenő ugyancsak görbevonalas díszítéseket; az Huon-öböl térségében pl. a zugattyúk, dobok, fatálak emberarcos és geometrikus díszítését, valamint az itt és a plasztikákon is megjelenő zoomorf motívumokat stb.
