Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bodrogi Tibor: Stílusprovinciák és kereskedelmi térségek Északkelet-Új-Guineában
szigeteken és Nyugat-Űj-Britanniában való meglétéről csak feltételesen szólhattunk (BODROGI 1961b). Mai ismereteink alapján Nyugat-Új-Britanniának legalábbis a kilengek lakta vidékeit vonhatjuk ide, a szigetek (Arop, Sakar, Tolokiwa) idetartozását pedig a kereskedelmi kapcsolatokban való részvételük miatt valószínűnek tarthatjuk, míg a Vitu-szigetek átmeneti területnek tekinthetők (BODROGI, 1971). Ha a stílust ebben az elterjedésében vesszük szemügyre, akkor az is kitűnik, hogy egysége viszonylagos. Bár a figurális és maszkplasztika, továbbá a háncsmaszkok, fejdíszek alapvető formai jellemzői, ezenkívül az akár festett, akár faragott motívumok sajátosságai tendenciájukban egyezőek, a részleteltérések, a motívumok kombinációi alapján, amennyire ezt ma látjuk, legalább három alcsoport, alstílus különíthető el. Az egyik nagyjából azon a területen jelenik meg, amelyet HARDING a kereskedelmi rendszer déli nyúlványának nevezett, és amely észak felé nagyjából Sialumig terjed; a második a központi Umboi-Siassi térséget öleli fel (BODROGI 1969:225226), míg harmadikként a provizórikusan kilengenek nevezett térség, azaz a kereskedelmi rendszer keleti nyúlványa említhető. Az utóbbi két alcsoport stílussajátosságainak pontosabb kidolgozása, az eddigi előmunkálatok ellenére még elvégzendő feladat; annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy az eltérésekben az endogén fejlődésen kívül a különböző irányú kapcsolatok is szerepet játszanak. Nézzük most meg azt a térséget, amely HARDING-nél a Vitiaz Strait kereskedelmi rendszer nyugati nyúlványaként szerepel. Ebben a térségben, amelyet Astrolabeöbölinek nevezünk, a Bilbili-sziget lakói játszották a kereskedelemben azt a szerepet, amelyet a rendszer déli nyúlványában a Tami-szigetiek. Kereskedelmi útjaikon áruikkal, amelyek között a szigeten készített agyagáru volt a legfontosabb, a part mentén nyugatra mintegy 100 mérföldre jutottak el, felkeresték Karkar-szigetet, keleten pedig az egész Rai partvidéket. Adataink itt is helyi kereskedelmi szférák meglétére utalnak, amelyek között a bilibiliek közvetítettek. A kézműves javak bizonyos fajtái a készítésükre specializált falvakból és a lokális kereskedelmi szférákból az ő közvetítésükkel jutottak el nagyobb távolságokra. E tárgyak között a Bilibilin és Jabobon készített fazekak mellett fatálakat (ezeket a nyugati és középső Rai Coaston készítik), háncsanyagokat (ugyancsak a Rai Coast vidéke), és táncdobokat (készítési helyük Karkar-szigete) említ HARDING, de további vizsgálódással más javak is bevonhatók a kereskedelem révén elterjedt tárgyak sorába 13 . A stílusterületet - analízisünket mind a plasztikára, mind a díszített tárgyak elterjedésére alapozva - nyugaton a Cape Croisilles-szel, keleten a Rai Coast-on a Madang és a Morobe körzetek határával határoltuk el, a parti sávot és a közeli hegyvidéket, valamint Karkar-szigetnek a déli részét is idevonva (BODROGI 1959:97). Kiterjedése tehát lényegében egybeesik HARDING kereskedelmi rendszerének nyugati nyúlványával. Az elmondottakból - úgy véljük - joggal vonható le az a következtetés, hogy világosan felismerhető korreláció van egyrészt bizonyos művészeti formák földrajzi elterjedése, másrészt a törzsközötti kommunikációnak ebben a térségben elsőrendű módja, a kereskedelmi övezetek között. A „művészeti formák" megnevezést szándékosan használtuk a „stílus" kifejezés helyett. Ha ugyanis az említett három stílusprovincia mindegyikét a művészi megjelenítés minden műfajának (plasztika, figurális és nemfigurális díszítés) vonatkozásában vesszük szemügyre, akkor két eltérő szituáció jelenik meg előttünk. Mind az északi partvidéken, mind az Huon-öböl 13 A magyar gyűjtő, Bíró Lajos 19 tárgyféleségről tesz említést, amelyek kereskedelmi úton terjedtek el az Astrobalc-öbölben (Bodrogi 1975).
