Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bodrogi Tibor: Stílusprovinciák és kereskedelmi térségek Északkelet-Új-Guineában
az alaprétegek, amelyből a lokális stílusprovinciák kialakultak. 2 Fordítsuk tehát figyelmünket inkább az integráció folyamatára és arra a kérdésre kíséreljünk meg választ adni, hogy meghatározott művészeti formák miért éppen abban a földrajzi térségben terjedtek el, amelyet stílusprovinciának nevezünk és az elterjedés hogyan ment végbe. Induljunk ki abból a tényből, hogy Északkelet-Ú-Guineában az egyes stílusok supraetnikus elterjedésűek. Ebből három lehetőség adódik: 1. a stílus valamennyi etnikumnál egy időben alakult ki (ez fölöttébb valószínűtlen) ; 2. több etnikumnál különböző stílusok alakultak ki és ezek integrálódtak, és 3. egyetlen etnikum által létrehozott stílus terjedt el több etnikum körében. E két utóbbi lehetőség bermelyikéről legyen is szó, annyi bizonyos, hogy sem elemek, sem típusok nem terjedhetnek el vagy nem integrálódhatnak új formában emberi kapcsolatok, vagyis az etnikumokat összekötő kommunikáció nélkül. A stílusprovinciák kialakulására vonatkozó kérdésünk megválaszolásához tehát szemügyre kell vennünk az adott területen élő csoportok közötti kommunikációs rendszert. Eddigi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy a kommunikációs rendszerben a törzsek közötti kereskedelem játssza a legfontosabb szerepet, lényegében ez az alap, amelyre a kapcsolatok egyéb formái (házasság, supraetnikus kultuszok stb.) is felépülnek. 3 (Természetesen a háború is kommunikációs forma, jelentősége azonban jelen esetben elhanyagolható és hatása ismereteink hiányosságai miatt nem mérhető.) Nézzük meg, milyen tanulságok szűrhetők le e térség kereskedelmére vonatkozóan a rendelkezésünkre álló munkákból. (A Sepik-körzetből csak az északi partról szólunk.) Frank TIESLER egyik munkájában (1969-1970) annak a parti térségnek a kereskedelmét vizsgálta a partelőtti szigetekkel együtt, amelynek nyugati határául a Humboldt-öbölt, keleti végpontjául pedig a moandók területét jelölte meg. Tanulmányában abból az előfeltevésből indul ki, hogy az intertribális, elsősorban kereskedelmi kapcsolatok rendszerének kialakulása mindenekelőtt a népsűrűség és a létfenntartási alap között mutatkozó jelentős mértékű eltéréseken alapszik; a csoportok azért lépnek kapcsolatba egymással, hogy ezt a különbséget megszüntessék. Az így létrejött kapcsolatok fontosságukat tekintve a következőképpen csoportosíthatók: 1. létfontosságú javak cseréje környezeti feltételekkel indokolható hiányok miatt; 2. nem létfontosságú javak cseréje ugyanezen ok miatt; 3. speciális javak cseréje; 4. anyagi javak rituális cseréje gazdasági szükségesség nélkül; 5. szellemi és kultikus javak cseréje; 6. háborús kapcsolatok. Bár a kommunikáció és az ennek következtében létrejövő kulturális integrálódás 2 Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy stíluselemek átvételére nem kerül sor és egyetértünk J. Guiarttal ,,that stylistic elements can travel far and wide, given a minimum of peaceful, ceremonial, or trade relationship" (1969:96). 3 A kereskedelem és a művészet kapcsolata természetesen nem új felismerés. A középső Sepik-vidékről állapította meg pl. A. Bühler, hogy egyes falvak bizonyos tárgyak készítésére specializálódnak és termékeik nagy területeken megjelennek és hogy „Der in solchen Verhältnissen sich entwickelnde Handelsgeist ist besonders stark ausgeprägt bei den Iatmül und andern Volksgruppen am mittleren Sepik. Sie vor allem sind sicherlich dafür verantwortlich, dass so viele Kulturerscheinungen materieller und auch geistiger Art eine so grosse Verbreitung finden". (1960:3.)