Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bodrogi Tibor: Stílusprovinciák és kereskedelmi térségek Északkelet-Új-Guineában

BODROGI TIBOR STÍLUSPROVINCIÁK ÉS KERESKEDELMI TÉRSÉGEK ÉSZAKKELET-ÚJ-GUINEÁBAN Csaknem száz esztendeje annak, hogy az orosz kutató, N. N. MIKLUCHOMACLAY közzétette az első adatokat az Astrolabe-öböl művészetéről (1876, 1878) és mintegy nyolcvan esztendeje, hogy A. C. HADDON első ízben tett kísérletet arra, hogy leírja Üj-Guinea stílusprovinciáit (1894). Ha durván és pontatlanul ugyan, de a kutatásnak már e korai időszakában (csak futólag említsük meg, hogy elsőként O. FINSCH osztotta fel „etnológiai körzetekre" az akkoriban német uralom alatt álló melanéziai területeket [1888:179]) kirajzolódtak az északi és északkeleti terület stílusprovinciái. HADDON négy stílustérséget különít el: 1. Humboldt-öböl; 2. Krauel-öböl a szomszédos szigetekkel és Taravajjal; 3. az Astrolabe-öböl Finschhafennel és 4. az Huon-öböl (1894:3-4). Néhány évvel később K. Th. PREUSS, főleg a berlini Museum für Völkerkunde tárgyai alapján, már pontosabb földrajzi határokat adhatott meg és a stílusprovinciák számát is növelhette. Nála hat provinciával találkozunk: 1. Finschhafen, Parsi Point-tól Cape Fortification-ig; 2. Astrolabeöböl, Cape Fortification-tól Cap Croisilles-ig; 3. Az északi part nagyjából Berlinhafenig; 4. A német-holland határvidék Taneh Merah-ig; 5. A Ramu-térség; 6. A Sepik-térség (1897:84-85). Bár PREUSS felosztása jó alap volt a további kutatás számára, a későbbi munkák hosszú időn keresztül nagyobb egységekkel dolgoztak. így pi. R. FIRTH-nél (1936:27-28), LINTON és WINGERT-nél (1946:91-93), S. KOOIJMAN-nál (1955), és G. KOCH-nál (1956) PREUSS hat, északi és északkeleti stílusprovinciájából csak kettő maradt meg: a Sepik-körzet és az Huon-öböl térsége. Míg az említett munkák a már ismert anyag alapján adtak összefoglaló képet a térség művészetéről, az utóbbi két évtized részletkutatásai élesebb kontúrokat, finomabb árnyalatokat rajzoltak ki. A kutatások különösen a Sepik és mellékfolyói, valamint a kapcsolódó térségekben voltak intenzívek, s ez már lehetővé tette a svájci A. BÜHLER-nek (i960), hogy e területen belül hat művészeti provinciát különíthessen el, kitérve a lokális stílusformákra, alstílusokra. Ugyanebben az időben jelent meg az első összefoglaló tanulmány az Astrolabe-öböl művészetéről (BODROGI 1959), aminek nyomán az újabb munkák ezt a területet is felveszik az új-guineai stílusprovinciák közé (pl. BÜHLER 1961). Az északkeleti hegyvidék művészetének felfedezése és általában az Astrolabe-öböl - Huon-félsziget - Umboi térség alapkultúráinak első, bár erősen vitatható különválasztása és kapcsolatainak feltárása C. A. SCHMITZ-nek köszönhető (i960). A kutatás kiterjedt az Huonöböl (F. SPEISER-nél „Tami stílus" [1936]) névvel megnevezett stílusprovinciára is. így a magam részéről a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteménye alapján a Tami-szigetek és a jabimok művészetéről írtam (1961), majd a baseli Museum fúr Völkerkunde F. SPEISER gyűjteményét és jegyzeteit publikáltam Umboiról és a Siassi-szigetekről (1969). Jelentősen növelte ismereteinket az a terepmunka, amc-