Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

dalmi bemutatását két kiváló adatközlőnk igazolta.

157 Ebben a játékban a halott búcsúztatása áll a központban. A halottra minden búnt ráolvasnak, afféle bűnbak ő. Némiképp megérdemli sorsát, mert nagy-nagy gyarlóságát még halottas ágyán is szemérmetlenül illusztrálja. Az utánzási igyekezet ellenére meghökkentő a pap és kántor öltözete és kelléke, nevetésre ingerel a profonizált bibliai hivatkozás. Ezt még tetézi a bűnlajstrom ismertetése, mosdatlan szájú kibeszélésc. A pap külsejében és modorában a temetési szertartás utánzója, de felemás öltözete, még inkább a helyzethez illetlen prédikációja hajszálnyi tiszteletet és megbecsülést sem ébreszt a képzeletbeli halott iránt. Pokolra szánt ember, aki hozzátartozóira rossz fényt vet, mert ráadásul afféle szegény ördög. Szcntlászlói adatközlőm utalt arra, hogy egy kopácsi lakodalmas vendég öltözött fel papnak. Kórágyon (1973) a vőfélyverseket ismerő idősebb asszony pedig a következőket válaszolta arra a kérdésre, hogy kitől tanulta meg: „Egy rétfalusi nénike jött ide huszonöt évvel ezelőtt. Ô mondta el ezeket a verseket és én megtanultam. Csak rokonságba mondom el, ahun segítek a konyhán."

158 A századforduló után az endogámia köteléke engedett, s fokozatosan tágult a szlavóniaiak házasságkötési horizontja. Erősödtek a rokoni szálak a baranyai, különösen a drávaszögi magyarokkal.

159 Ebből és más személyes értesülésből arra következtethetünk, hogy az új stílusú, vőfélyes-rigmusos szlavóniai lakodalom térhódítása az északról, a Drávaszögből és Rétfaluból érkező hatásoknak köszönhető. A halottas-játék elterjedését is északról délre tartó irányban képzeljük. A halotti búcsúztató travesztiáját a debreceni református kollégiumi költészet népies profanizáló oldalhajtásának foghatjuk fel, amelyet - épületesebb rokonaival (pl. a lóbúcsúztató, malacbúcsúztató stb.) együtt - ismert és ismeretlen verselők (vidéki ütterátorok, kántortanítók) alkottak és terjesztettek el.

160 A baranyai és a szlavóniai magyarok nyelvi és egyéb kapcsolata mellett nagyon fontos kötelék volt a református egyházi szervezeti összetartozás. Sok szlavóniai lelkész, s az oskolamesterek jórésze a debreceni „Coliégyom" tanulója volt.

161 Ez a megállapítás Baranyára és Drávaszögre éppúgy érvényes. A halotti szertartás fontos epizódja volt a prédikáció és a búcsúztató Baranyában éppúgy, mint más vidékeken.

162 Szlavóniában szintén a pap vagy a tanító írta meg a halott búcsúztatóját, a búcsúlevelet.

163 A travesztia szétsugárzását a halottas-játék hasonlósága és a szövegegyezés(ek) bizonyítja legjobban. íme az Alföldről (Derecske) származó prédikáció első két sora: „Meghalt már a vén Dobaji, Vén vót már ő, nem tavalyí"

1M 157 „Hajnalban vannak a játékok. Felőtöznek különböző alaknak. Ilyen a halottas-játék." Losa Istvánné Szilágyi Etel 60 é. „A lakodalom egyik játéka a halottas." Dezső Illés 62 é. (1973) i Î8 Losa Istvánné Szilágyi Etel 60 é. (1973). Emlegettek lakodalmi rigmust tudó férfit is Kórógyon. 159 Ld. CSEH ISTVÁN, 1979. 295. 160 Baranyában kedvelték az építő szellemű, didaktikus színezetű lakodalmi játékot, a lóbúcsúztatót. Ld. BERZE NAGY JÁNOS, 1940. III. k. 119-128. További elterjedéséhez íd. UJVÁRY ZOLTÁN, 1978. 155-157. Drávaszögből és Szlavóniából nem tudunk leírásáról. 161 PENAVIN OLGA, 1981. 196., 203. 162 A szokás baranyai jellemzéséhez ld. VÁRADY FERENC (szerk.), 1896. I. k. 183., 191., 291292. - BAKSAY SÁNDOR, 1917. III. k. 70., 72. 163 PENAVIN OLGA, 1981. 171. 164 UJVÁRY ZOLTÁN, 1978. 42. A további egyezésekre szintén bő adalékkal szolgál. Vö. még: A Magyar Népzene Tára, III/B. Budapest, 1956. T02-119. Közöttük szerepel a Mohácsról (Baranya) származó terjedelmes szöveg dallammal együtt (No. 128.).