Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

nyal. Ajándékról nem esik szó. Majd éjfél körül a koma „jelentést" tett a násznagyoknak, hogy ideje az újpárt a menyegzői nyoszolyába kísérni. A harmadik jelentés után adtak engedélyt. Ekkor zeneszóval a kamarába (hálókamra) kísérték a vőlegényt és a menyasszonyt. Reggel a násznép zenés ébresztője adott jelet a fölkelésre. A koma és rendszerint a násznagyné lépett az újpárhoz. A koma acélt ragadott, ujjai közé vette, s úgy cibálta meg (bontotta ki) a menyasszony haját; a násznagyné pedig keszkenővel bekötötte a fejét. Ezután bekísérték őket a lakodalmazók közé, s mint HOBLIK kifejezi, „most már tartozik a menyasszony az egész násznépet rendre csókolni." Csókjáért pénzt kapott. Akkoriban még a háromnapos lakodalom járta. Jutott mindenre idő. A lakodalom másnapján került sor a családi befogadás szertartására, ez a csókadás logikus alkalma. Most már valóban újasszony a menyasszony. BOLYAI FARKAS HOBLIKkal egyidőben (1834) közölte azt az erdélyi (marosszéki) szokást, hogy elhalás után, a reggelit követően járták el a menyasszonytáncot. Ennek végeztével a templomba kísérték az új házasokat.

134 Számolnunk kell a táji eltérésekkel. Ennek ellenére könnyen rájövünk, hogy ez a marosszéki tánc az újasszony tánca volt, amit máig eljárnak hagyományos lakodalmainkban. Csakhogy most már a lakodalom időbeli leszűkülése miatt az első és egyetlen igazi lakodalmi napon éjfél tájban járják el. Egyszer csak eltűnik a menyasszony és a vőlegény, utána kis időre bevezetik a menyecskének átöltöztetett új asszonyt. Ekkor következik az újasszony tánca. Sok helyen már ez a színváltozás is elmarad, s csak a menyasszonytáncra kerül sor. Ebből következik az a jelentéselhomályosulás, hogy a menyasszonytáncot és az újasszony táncát egynek nevezik. A régi lakodalmi tempó illusztrálására megemlítjük a székelyföldi, csíkmenasági kontyolás szokását. A hagyományos rendet tartó házasságkötési formában ez a szertartásos esemény a lakodalom után egy-két nappal a vőlegényes háznál történt.

135 Az új élet beteljesülését célzó, a fogamzást jelképező tárgy a koma ujjai között tartott acél. A haj megcibálása a nász megtörténését látszik igazolni. A menyasszonyi fejdísz levétele, a haj kibontása a leányság végét, az asszonyhoz illő hajfonat (konty) elkészítése, a főkötő feltevése és a fej bekötése az asszonyok közösségébe való átlépést és befogadást jelképezi.

136 A menyecske feldíszítésekor elhangzó dal a menyecske és kontyviselés kapcsolatát hangoztatja (PENAVIN, 1973 : 78., 1981 : 144). A HOBLIKot követő újabb szlavóniai leírások részletesebbek, s bizonyos szokásbeli eltérésekről tudósítanak. Harasztiban - éjfél felé - a hálókamrába kísért pár levetkőztetését a koma és az anyós végezte. Végül a vőlegény levette a menyasszony fejéről a koszorút, s kibontotta a haját. Ekkor ért véget a koma tisztsége is. Reggel az asszonyok két ágba fonták a menyecske haját, fejére tették a főkötőt, 134 BOLYAI FARKAS, 1834. 222. HOBLIK leírása, hozzávéve a reggeli menyecsketáncot, igen nagy hasonlóságot mutat a baranyai délszlávokról szóló ismertetéssel. Ld. VÁRADY FERENC (szerk.), 1896. I. k. 149. - SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 119. A mohácsi (délszláv) lakodalomban szintén szerepel a tűzcsiholó acél. Esküvőkor rontás ellen a menyasszony cipőjébe tették, a násznép tagjai a rossz szellemek elleni védekezésül magukkal vitték. SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 116. és 1972. 286. 135 Az adatot KÁROLY ANNÁnak köszönöm. Szakdolgozatában (1982) olvasható: József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke (Szeged). 136 A főkötő viselése, tágabb értelemben az a követelmény, hogy az asszonynak fedett fővel illik nyilvánosan megjelenni, nagyon régi szokás. Eredete őstörténeti messzeségben nyomozható. Közelebbi időbeli támpont a keresztény egyházban követett felfogás. Pál apostol rendelkezése (Pál I. levele a korinthusbeliekhez 11. 5-6.) szerint nő fedetlen fővel nem jelenhet meg az istentiszteleten. Az egyházi avatási szertartás része lett, majd általános társadalmi norma az, hogy az asszonynak kendőt kell, illik viselni.