Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
E szokás fényt vet a csók eredeti jelentésére, 1 ' 0 s a koszorú szimbolikus értelmére. De mi indokolta e kikeresi ceremóniát a templomi esküvő után? Régi házasságkötési szokás emléke ez, még abból az időből, amikor a jegyváltás jelentette a jogi és egyházi beleegyezést. A kikérés a két család végső megegyezésének és főképpen a menyasszony önkéntes elhatározásának a kinyilvánítását jelentette ura és rokonsága (násznépe) előtt. A jelek szerint az örömanya tanúskodásának fontos jelentősége lehetett. Induláskor borral kínálta meg az újpárt, kifejezvén ezzel, hogy mindig szívesen látja őket a háznál (GARAY, 1911 : 234. Haraszti). Az örömanya megajándékozása (megnyerés) jelzi, hogy a szülői házzal való kapcsolat hajdan csak az anya révén, női ágon maradt fenn. A leány apja családjában elvesztette jogi státusát. A borral kínálás egyúttal a búcsúpohár, az indulásra adott engedély. Ekkor rakták szekérre a menyasszony igen szerény kelengyéjét és a kelengyésládát (kócsag). Az ágyat (kuliíp) a másik háznál a vőlegény barátai ütötték össze, a menyasszony csak a rá valót (lazsnak) vitte magával. Később (1900 körül) már valamivel kényelmesebb fekhelyet (nyoszolyó) szállítottak új otthonába. Ez derül ki a szlavóniai leírásokból és abból az összehasonlításból, amit elbeszélőnk (Haraszti, 1973) közlése szemléltet. A befogadási rítus egyik jellegzetes templomi megjelenésére (oltárkerülés) az esküvőről szólva utaltunk drávaszögi visszaemlékezések alapján. A reformátusoknál nincs meg. Ennek családi és ősibb formája azonban Baranyában és Szlavóniában egyaránt megvolt. A hazavitt menyasszonyt szemléletes módon vezették be a vőlegényes házba, s különböző szokásoknak tett eleget, amely a házhoz kötődést, az új élet megkezdését és az anyai hivatás betöltésének elvárását szimbolizálta. Harasztiban az ipa vezette be az újpárt a szenesházba. A napa a tűzhely mellett, kanállal a kezében várta a menyasszonyt. Elvette a napától a kanalat, megkavarta vele az ételt, és megkóstolta. Közben felnézett az „aknába" (kéménybe), hogy jó gazdasszony legyen (GARAY, 1911 : 234). Az újabb leírások utalnak arra, hogy a kocsiról lelépő menyasszony lába elé vásznat terítettek, azon vezették be a házba. Az ipát és napát megcsókolta, majd megkínálták mézzel, s ölébe kisgyermeket ültettek (PENAVIN, 1973 : 75-76., 1981 : 141. Kórógy, saját följegyzés (1973) Haraszti). Megvan e szokások baranyai magyar 131 és délszláv 132 párhuzama. A menyasszony bevezetése és befogadási szokása a patrilokális családi rendnek felel meg. Ugyanakkor felismerhető a családi munkamegosztásban az újasszonyra (nőre) váró funkció betöltésének megszabott iránya. A jelképes munkakezdő cselekmények és a gyermek kézbe adása a befogadók reményét és elvárását fejezi ki. Ebből az elvárásból fakad, hogy egyik-másik szokás a vőlegény (férfi) kötelességére céloz és nemzőereje után érdeklődik. Harasztiban pl. az ajtó mögötti ülőpadra egy fúrót és egy sarlót helyeztek. Leterítették zsákkal, s arra ültették az újpárt. A sarló jelentése az, hogy az újasszony jó arató, jó marokszedő legyen. A fúró a vőlegénynek szólt, jelentését nem mondták meg (GARAY, 1911 : 234). A célzás világos. A kórógyi lakodalmi vacsorán így visszhangzott a házaséletre vonatkozó előbbi utalás. A vendégek közül valaki elkiáltotta magát: 130 A lakodalmi ajándékért rendszerint csókot ad a menyasszony vagy az őt képviselő női hozzátartozó, ősi hiedelem szerint a csókkal az életet adta oda az ember. Ld. SOLYMOSSY SÁNDOR, 1928. 80. A férjnek adott első nyilvános csók és a vacsora vagy a nászéjszaka után a násznép végigcsókolása őrzi a csók eredeti (odaadás, életre szóló szövetség) jelentését. Ha így tekintjük, a menyasszony (újasszony) drágán fizetett az ajándékért. 131 VÁRADY FERENC (szerk.), 1896. I. k. 141. - KISS GÉZA, 1937. 119. 132 SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 118.
