Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

tengelye körül, hogy elveszícese az irányt. Aki eltanálja, azé lesz a kakas vagy italt fizetnek neki. Este a bankettra megfőzik a kakast. A Dóm (Kultúrotthon) előtt kerül rá sor. Régen a kocsma udvarán csinálták Ez hagyomány. De nagyon nehéz eltanálni, ezér dicsőség annak, aki leütte a kakas fejit." B. SZLAVÓNIA

18 i. Haraszti ( H árast in) :

t9 Luca-nap nem szabad vót varrni. Az én fijam olyan gyerkőc vót. Jött a Luca-nap. Mondom neki: - Jóska! Piszkáld meg a tyúkokat a piszkafával. Bizony úgy megszúrkálta üköt, hogy hat is megdöglött. Korán reggel kellett ezt a piszkálást a férfi-gyereknek megcsinálni a tyúkólban. Mink katolikusok vótunk, de itt születtünk. Mikor én férhö mentem, akkor is tartottuk, hogy karácsonykot nem szabad kivinni a szemetet a házból. Az asztalra dió, só került, és rajta hagytuk a morzsát. A morzsát összehajtottuk az abroszba, beletettük egy rongyba, beleköttük. Szükség esetén, mondjuk, ha a gyerek nem aludt rendesen, akkor a feje alá tettük. Páratlan számú dió (5 vagy 7) került az asztalra. Mikor a kislányom füle fájt, akkor azt mondta édesanyám nagynénje, hogy meg kell a diót pucolni, a háromlábú széket megfordítani és azon megtörni. A törött diót belekötöttük rongyba. Jó erősen összekötöttük, összenyomtuk. A gyerek fejit félrefordítottuk és a dió kicsöpögő zsírját belecsöpögtettük a fülibe: 3-4 csöppet. Meggyógyult a kislányom. A régi leánykérés és áldomás (eljegyzés): Régön, még az én nagyapám idejibe a vót a szokás, hogy a vőlegény komája vagy ketten együtt elmentek a lányosházho. Öltözete a magukszütte nadrág, csizma, daróckankó (fehérkankó).

20 A kankó széle körül cifra vót, piros posztóval díszítve. Térdig ért. Nagyszélű kalap a fejibe, hosszú bot a kézibe. Bement a koma a szenesbázba. Beköszönt: ,,Jó estét kívánok!" Bentrül kigyüttek a lány szüleji és fogadták a köszönést. „Jó estét." Az apa lépett ki elsőnek, utána az anya. Tudták, hogy jön a kérő. Akkoriba még szabadtűzhelyes pitvar vót. A koma odament a hamuhoz és megkaparta botjával a hamut. Ezután előadta: „Láttunk egy madarat ide repülni. Talán itt van a fészekbe. Elgyüttünk megkeresni ezt a fészket." Ekkor megkérdezte: „Van-e itt eladólány?" A szülők felelték: „Van." Ekkor bemöntek a nagyházba. Mikor megegyeztek, hogy van eladólány, akkor megvendégölték üköt. Utána elköszöntek. Néhány nap múlva a vőlegény szülei mentek el és megbeszélték, hogy mikor tartják az áldomást. Az áldomás a menyasszonyos háznál történt. A nagyáldomásra meghívták mind18 Szlavóniai adataink részben változatai, másszor kiegészítői azoknak a szokásoknak, amelyeket HOBLIK MÁRTON, 1834. 217-220. - GARAY ÁKOS, 1911. 221-248. - BONA JULIA, 1958. 93-116. - BONA JULIA, 1963. 141-144. - PENAVIN OLGA, 1973. 71-86. - CSEH ISTVÁN, 1975-1976. 5 3-81. - CSEH ISTVÁN, 1979. 285-300. jegyzett föl. CSEH ISTVÁN gyűjtőutam (1973) után járt Harasztiban és máshol, s a tőlem kapott információ következménye, hogy néhány esetben ugyanaz a személy az adatközlőnk. - Ld. még PENAVIN OLGA, 1981. 19 Milanovics Mihályné Ferencz Éva 73 é. (katolikus). A férje családja református. 20 Vö. PENAVIN OLGA, 1975. II. k. 18.