Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások

8. Kopács (Kopacevo): Luca-nap ne adjunk ki semmit a házból. Nem szabad varrni, mert akkor bevarrjuk a tyúkok fenekét. Nem tojik a tyúk. Lakodalomban itt nem szokás a menyasszonytánc. Vacsora után a menyasszony sorba megcsókolja a vendégeket. Az első koma

10 viszi utána a tányért. A csók után a tányérba teszi a pénzt a vendég: ki mennyit szán csókpénzbe. A menyasszony a vőlegénnyel kezdi a csókot. „Lakodalomba is mennek a maszkások, a második nap. Mer két napos a lakodalom. Mindég a lakodalmas népbül őtöznek fel. Látni lehetett olyat, hogy az első pár

11 felőtözött vőlegénynek és menyasszonynak. Maguk előtt tolik (tolják) a »gyerekkocsi«-t. Egy ember (férfivendég) ül benne, hangosan sír és rázi (rázza) a csörgőt. Utánuk megy a pap, aki megálgya üköt. Vót amék felőtözött rácasszonynak, sok-szoknyásan. Mások terhesasszonynak őtöznek, nagy hasuk van. Bekíséri az ura. Az asszony is, az ember is jajgat: „Ütőn vannak, és most jött rá az asszonyra a baj!" Bába és orvos után kiáltoz, segítségért rimánkodik. A nagy jajgatás közbe kiesik a pólyásbaba a terhesasszonyból. Valami fadarabot ruhába göngyöltek, az vót a pólyásbaba. A nagy kavarodásba min denki agyonkacagta magát."

12 Még avatottabban számol be a kopácsi lakodalmi játékoktól Verágos Kristóf István vőfény.

13 Közlései megerősítik a szomszédos községben hallottakat, azt, hogy „Kopácson még megvannak ezek a szokások." Kristóf István a saját tapasztalata és tudása alapján a következő maszkos, színjátékszerű és rögtönzött játékokat ismertette, amelyekre a lakodalom másnapján kerül sor: Maszkások, akik a medvetáncoltatót utánozták. Két főszereplője a medve és a medvetáncoltató. A medvének öltöző bundát vagy subát vett magára. Derekára láncot kötöttek. A medvetáncoltató vezette be a lakodalmas házba. Kezében rossz tepsit tartott, s azt verte a figyelem fölkeítésére. Egyúttal dobolt vele, amikor a medvét táncoltatta. Cirkuszosnak, vándorkomédiásnak nézett ki. A mutatvány előtt rigmussal mutatta be a medvét: Kicsi medvét kiskorába Kifogták a medvetáncba. "

14 Ezután a tepsi ütemes verésére a medve táncolni kezdett. De nemcsak táncolt, hanem a nézők kritikus megjegyzéseire harciaskodott, ijesztgetett. Végül a táncoltató megdicsérte vagy megdorgálta. Magának és a medvének ajándékot kért a mutatványért. De nem ez volt a fontos, hanem a vele járó mulatság. Igágá tánc. A gúnár szerepét vivő személy elkiáltotta magát: „Igá-gá!" Kezébe kapta a házisöprüt, s kiáltozta: „Igá-gá!" A többi vállalkozó legény és „belevaló" férfi rögvest csatlakozott hozzá. A gúnár haladt elöl, a többinek követni és utánozni kellett. Aki nem követte, azt megverte. A gúnár tollseprűs kalapot viselt, ez volt a jelvénye. Sokszor le kellett a nadrágot, a gatyát venni. Ebből pikáns jelenet keletkezett, óriási nevetés támadt. A tapasztal tab bak tudták, hogy érdemes több gatyát fölvenni. 10 A vőlegény-koma. 11 A vőlegény barátja (komája) és a menyasszony barátnője. 12 Czövek János 70 é. és Czövek Jánosné Borbély Julianna kb. 65 é. 13 60 éves, foglalkozására nézve halász (1973. III. 13.). 14 Hosszabb volt ez a rigmus, nem emlékezett rá pontosan.