Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél

IÓ43- évi statútumának 25. és 35. artikulusa lehetővé tette, hogy a háztelken kívül - melyet a törzsökösök karddal szerzett örökségének tekintettek - a magistrátus és a kapitány engedélyével ólas-, káposztás- és szérűskerteket bárki foghasson magának." Hadd tegyük hozzá, hogy a hajdúk megtelepedése előtti időből is van Polgár történetében egy kellően nem értékelt kertességre utaló adat. Az ekkor még egri káptalanhoz tartozó falu XVI. század 30-as éveinek végén keletkezett urbáriumában olvashatjuk, hogy „a jobbágyok és zsellérek . . . kilencedet is tartoznak adni őszi búzából („fruges") és tavasziból („bladum"), azt asztagba kell rakniok és a tiszt kertjébe kell hordaniuk."

23 Az 1631 táján elpusztult és Polgár prédiumává lett Szentmargita előbbivel egy időben keletkezett urbáriuma pedig arról szól, hogy a káptalani tisztnek itt semmit nem adnak, ellenben „mind a jobbágyok, mind a zsellérek a kanonokoknak három kalangya („gelima") szénát tartoznak adni és azt behordani a tiszt kertjébe."

24 Mindkét esetben csak a tiszt kertjéről szól az írás, de tudjuk, Csege példájával bizonyíthatjuk, hogy a kétbeltelkes települések esetében a parasztokhoz hasonlóan az uraság és gazdatisztjeik is fenntartottak maguk számára nagyobb méretű kerteket - a Nagykert helynevek az utóbbi időkig megőrizték ezek emlékét -, melyek a külső majorok létrejöttéig a lakóházaktól elkülönült övezetben szintén a gazdasági udvar szerepét töltötték be.

2a Noha időben nagyon korai adat, mégis ide kívánkozik annak említése, hogy 1261-ben Feirzenthmargita (= Szentmargita) lakosai „mindenféle terményükből, melyekből dézsmát szoktak adni ... a püspöki és káptalani tisztek a csűrben („in herreo") veszik ki a tizedet.

26 A fordítás vitatható, inkább Hoffmann következtetése az elfogadható, nevezetesen, hogy „a horreum a települések többségében szérűskertet jelent".

2

' Vidékünk egyébként is a szabadban nyomtatás zónájába esik, tehát olyan fedél nélküli rakodóhelyről lehet szó, amely kerített és védte a mezőről nyomtatni begyűjtött gabonát. E nagyon korai és a XVI. századi adatok közötti időtávolság áthidalásához nincsen támpontunk. Egyébként is >az egy-egy szérűskert említése még nem elégséges a településmegosztottság megállapítására sem. Szentmargita esetében azonban 1538-ból, tehát a falu előbb idézett urbáriumával egyező időből találtunk egy adatot, amely már a kétbeltelkességet sejteti. A csegeiek elhajtott marháik miatt a margitaiakra rontottak és az ólak körül marhákat őrző két legényt megölték, „majd annak utána pedig megrohanták Zenth Margytha-t, illetve a jobbágyok lakóházait . . ."

2B A szöveg számunkra azt a lényeges mondanivalót tartalmazza, hogy az eseménynek két színhelye: az ólak és házak külön álltak egymástól. Polgár és Szentmargita XVI. századi gazdálkodásáról a kutatás többek között azt is megállapította, hogy a paraszti háztartásokhoz veteményeskertek tartoztak.

29 Mindezek együttvéve megengedik azt a következtetést, hogy az 1608-ban Polgáron megtelepült hajdúk lényegében egy korábban kialakult gyakorlatot követtek, amikor a háztelken kívül az ólas-, káposztás- és szérűskertek szabad foglalását megengedték maguknak, alkalmazkodva a környék szokásaihoz is. Polgár történetének későbbi szakaszában is hasonló gyakorlattal találkozunk. Hajdúvárosi kiváltságának megszűnése után 1718-tól 1727-ig pusztán hagyott hely volt. Az Esztergom, Bükk és Mátra környékéről szakaszosan, időben hosszantar22 BALOGH István 1974. 107. 23 SUGÁR István 1974. 440. 24 SUGÁR István 441. 25 PAPP József 1979. 192. 26 SUGÁR István 1974. 424-425. 27 HOFFMANN Tamás 1963. 69. 28 SUGÁR István 1974. 447. 29 MÓDY György 1974. 83-84.