Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
V. Szathmári Ibolya: Egy esküvői csoportkép tablójához
tott vőfibot, az erre kötött kendők és pántlikák, továbbá a karjára és bal mellére tűzött, színes kendők és szalagok, valamint a kalapján díszelgő bokréta a menyaszszony és koszorúslányok ajándékai voltak. Beköszöntő szavai mindezekről ékesen szólnak: „Pálcám ékes s égi a mennye gző jele, Kalapom díszíti annak címere." 1 ' 1 A felszolgáló legények az 1920-as évekig furtai cifrakötőt kötöttek maguk elé (a kép jobb alsó sarkában látható), majd ezt a kötőt felváltotta a szőttesből varrt, kivarrással vagy szövött csíkkal díszített kötény. A meghívott vendégek egy csoportja a lakodalmi szokáskörben „funkcionáló" tárgyról vagy kellékről kapta lakodalmi tisztségének megnevezését. Ilyenek voltak pl. a csupros lányok és a bokrétás lányok, akik a csupor-ajándék és a legények kalapja mellé tűzött bokréta után kapták nevüket. A lakodalom egész menete alatt számtalan, beszédes fel kifejezője, mintegy elővetítője volt a házasság későbbi alakulásának, s főkénc a fiatal asszony termékenységének. Ezeket a jeleket részben a fiatal pár és a közösség által közösen végrehajtott, hagyományos rítus cselekedetek s részben pedig a hagyománykörtől független, objektív körülmények szolgáltatták. Az előzőkhöz sorolhatók pl. a következő szokáshagyományok: - A menyasszonyra és a vőlegényre búzát szórtak, hogy áldás legyek a házasságon, hogy sok gyerekük szülessen. - A lakodalomban az új pár közös tányérból eszik, hogy ne hagyják el egymást, hogy egy legyek a sorsuk, bajuk. - A menyasszonyt öregasszonyok járták körül, hogy sok gyermeke szülessen stb. A lakodalmi hagyománykörben az objektív körülmények közül főleg az időjárás szerepelt jövőt előrevetítő, beszédes jelként. Pl.: - Ha viharos, zivataros az idő a lakodalom napján, a házasság is olyan lesz. A lakodalmi hagyománykört Berettyóújfaluban is - mint láttuk - szigorú szokásrendűség jellemzi, melyben minden egyes elemnek megvan a maga, hosszú időn át hagyományozódó jelentése. Az említett szokáshagyományok egy közösségen, a berettyóújfalusi közösségen belül élnek és hatnak. Ahhoz azonban, hogy egy-egy egyén számára jelentéssel bírjanak, közlésre alkalmasak legyenek, legfontosabb feltétel az egyén adott közösséghez való tartozása, a közösséggel való együttélése. Csak ily módon válik számára „beszédes jellé" valamely rituális cselekedet. Az idők folyamán azonban a szokáshagyományok jelentéstartama feledésbe merül s mind szűkebb és szűkebb közösség számára közöl információt. Ezek, a jelentésüktől megfosztott szokáshagyományok még sokáig fennmaradhatnak, öröklődhetnek, mint ahogyan öröklődnek napjainkban is, és teszik gazdagabbá, színesebbé a lakodalmak egész menetét. 24 A felsorolt jelvények Papp István vőfély (Berettyóújfalu, Bem u. 103.) fényképén láthatók.
