Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Kovács Ágnes: Népköltési szövegek a Flóri könyvében

könyvecskétől a Figyelmező igen kedvezően ír. „Az ártatlan gyermekkebel szívded hangján sokszor valóban édes dalokat zeng el. Hogy mindegyiknek megvan a maga nyíltan kifejezett majd elburkolt morálja, magában értetik. A népi hangot is gyakran szerencsésen egyesíti a magzati őszinteséggel." (Figyelmező 1840. 840. p.). Bennünket azonban elsősorban Kis lant című kötete (Lukács Pál, 1846.) érdekel, mely mindössze hat évvel a Flóri könyve első kiadása után jelent meg. Ebben „a kisdedóvót magasztaló és egyéb igazán Lukács-ízű versek után a 26-62. lapig kizárólag népi gyermekjátékok szövegei tűnnek szemünkbe, amelyeket nyilván hozzájuk tartozó nepi dallamokkal énekeltek". (PRAHÁCS Mar git, 1953. 552. p.) Lukács a népi játékoknak gyakran félrevezető műköltői címeket ad, s a körjátékok közé sorol „Szembekötősdi", „Búvócska", „Szabad" vagy „Himbóka" címen saját költésű, de népies hangú verseket. A népi szövegekbe is beilleszt itt-ott saját költésű sorokat. A csoportos játékoknál például: Ezek mellett Lukács közölt valódi, hibátlan népköltési alkotásokat is, s ezeket fontos volna számontartani, mint egy sor népi játékunk első előfordulását. „Sajnos . . . ennek az egészséges népi iránynak Lukács gyermekköltészetében sem lesz folytatása, . . . 1860-ban a Kis dalos című kötet első részében ismét megjelenteti a Kis lant összes népi gyermekjátékait, de újat már egyet sem közölt." (BAUER Tiborné, 1970. 75-76. p.) Lukács Pál Kis lant című kötete tehát az első gyermekkönyvünk, amely gazdagon tartalmaz népi gyermekjátékokat, a Flóri könyvének, átdolgozója - GYULAI Pál? RUDNYÁNSZKY Gyula? - azonban nem ezt a kötetet ítélte alkalmasnak arra, hogy „a gyermekkönyv" fogalmával úgyszólván eggyé vált művel összedolgozza. Két évvel a Kis lant után jelent meg Gáspár János: Csemegék olvasni még nem tudó gyermekek számára című munkája. (G. J. 1848.) Gáspár János (1816-1892.) a Csemegék 1. kiadásához - az előszó tanúsága szerint - Curtman német meséit vette alapul, de ezeket is valószínűleg átdolgozta, nemcsak lefordította. Visszaemlékezéseiben szól arról az ábécés könyvről is, melyből ő maga olvasni tanult, s megemlíti, hogy ennek „két zamatos", átdolgozásban közölt meséjét („A két pumi kutya", „Egy méh és egy galamb") népiskolai olvasókönyvébe és Csemegéibe is felvette. (G. J. 1880. 265. p.) Közölt még Gáspár ebben a csupa mesét és elbeszélést tartalmazó kiadásban egy sor ezópusi mesét is, melyek nálunk évszázadok óta a gyermeknevelés eszközei, amelyekről nem tudjuk eldönteni, hogy olvasmányaiból vagy a szóbeliségből vette-e. Meg kellene vizsgálnunk azt is, hogy két népmeseként is ismert szövege („A lópatkó", „Rest Gyurka") német forrásából vagy pedig a magyar szóbeliségből való-e? Haj szénája, szénája, Széna szakadékja, Benne forog Szép hölgyecske, Fehér, mint a friss tejecske, Öleld, akit szeretszMásutt a népdalokba csúszik be egy-egy pedagógiai ihletésű sor: Kinek nincsen szeretője Adjon neki teremtője, írassa fel az újévre Hogy nincsen nevelőnéje.