Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Tóth Judit: Az iskolai tananyag folklorizációjához
mesélt el egy adatközlő : „Nem tudom, meg fogja-e látni, az én terenyembe egy ilyen M betű cirádaja van írva (a tenyér vonalaiból rajzolódik ki). Ezt a tanító bácsitól hat elemivel, de ezt mindenkinek tudni kellett, mi ez. Hát ezt megtanulta Sárospatakon, és akkor ezt nekünk tovább adta. Azt jelentette, hogy: Memento mori! ( . . . ) Az az volt, hogy akárhova jut a gyerek, akármilyen beosztásba, lehet vagy gróf, király, akármi, mindig a terenye, - mert sokkal könnyebb, hogy maga fele legyen, mint emerre - könnyen belássa, hogy ha az égig fel fogja az isten vinni a sorsát, akkor is ha belenéz a terenyébe: „mementó mori" - az elmúlás, a végzet mindig itt jár velünk. ( . . . ) Hogy akárhova kerülünk az életünk során, a terenyünkbe mindenkor könnyen belenézhetünk. És ezt tudni kellett minden gyereknek. Mit ábrázol a terenyedben az az M betűs karcolat? - Avval születtél, a születésednél hoztad azt a vonalat a terenyedbe. És szép vót, elkísér a sírig. És mán később úgy valamit az ember elgondolt rajta, hogy de milyen jó volt ezt tudni!" Református község lévén, az iskolai szokások igen jelentős helyet foglaltak el az esztendő szokásai között. Számunkra most csak kettő az érdekes közülük: a „Gergely-nap", és az év végi vizsga, leginkább Pünkösdkor. A hagyományos Gergely-járásnak Égerszögön szinte semmi nyoma sincs. E napon nem volt tanítás, s a gyerekek együtt ebédeltek meg az iskolában. Az asszonyok tojásos galuskát készítettek a tanulók által hozott alapanyagokból a tanító lakásán, benn az osztályteremben pedig tánc folyt. Estére megérkeztek a fiatalok és a gyerekek szülei is, és közös mulatsággal fejeződött be a nap. Arra a kérdésre, hogy miért ünnepelték meg a Gergely-napot, kétféle választ adtak, Az egyik vélemény szerint tavaszköszöntés volt. A másik - általánosabb - vélemény szerint pedig „az vót a szokás benne, hogy Gergely napján a gyerek táncolt. A tanító meg muzsikást híjt. . . Meg danoltunk. E vót a Gergely napja. Szerezzünk a gyerekeknek örömet." A mulatságnak fontos része volt, hogy a tanító táncolni tanította az iskolásokat/ 8 hozzájárulva ezzel a fiatalság tánctudásához. „A tanító bácsival megvót, hogy az iskolás gyerekeket, mán a nagyobbakat, de a kisebbeket is, elvitte táncolni, oszt mondta, hogy: Gyere csak, így táncolj, így taposs! - tanított bennünket. Magyar táncra, csak erre a csárdásra. Ez a kétlépés, ez az ugrós, meg hogy kell fordulni: Nem jól fordulsz! így csináld, lassan. Kicsit taposs! Akkor egylépésre tanított, azt csak így helybe csinálták (mutatja), azon kezdte. Így tanítgatott. Hát én meg csak így tudom, mert ö így tanítgatott engemet." Tánc közben egymástól tanulták meg a gyerekek a dalokat is. „No, akkor hozzáfogtak danolni, mán a gyerekek. Hát vótak abba jó hangúak is, danolták azt, hogy: Kovács pengeti a vasat, sűrűen kopogtassa, Szeretőmet a faluba más legény csalogassa . . . Meg: Túr a disznó, túr a mocsár szélen ... - erre táncoltunk. Lőre, lőre, de savanyú lőre, vesztél vóna a fekete fődbe - eztet danoltuk, mán a nagyobbak. Akkor oszt mi, a kisebbek tanultuk a nagyobb aktul." Az év végi vizsgán minden gyerek egy-egy verset szavalt el a templomban. Előtte a tanító beengedte őket a saját könyvtárába is, hogy mindenki szabadon vá28 Gazda K. 1980. 101. 1. utal arra, hogy Esztelneken a tanító Gergely-pápakor külön táncot rendezett az iskolás gyermekeknek. Megjegyzés : A dolgozat egy nagyobb tanulmány része. A Lovász Bertalan áltat tanított versek pontos szövegét Ferencz Lajosné Lovász Rozália bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúton köszönök meg.
