Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Tóth Judit: Az iskolai tananyag folklorizációjához
szolgáltak a település múltjához kapcsolódó mondák hagyományozódásának. Példánk pedig azt igyekszik bizonyítani, hogy az iskolában tanultak (tehát nem feltétlenül ,,a tananyag") egy-egy tanító huzamosabb működése következtében, kedvező körülmények között - amilyen pl. a protestáns szellemiség, a polgári kultúra korai hatása - a még hagyományosnak tartható faluközösség kultúrájának részévé válhat. A kötelező népoktatás általánossá válásával, tehát már századunk elejére vonatkoztatva is csak megszorításokkal lehet érvényes az a megállapítás, miszerint az iskola nevelési iránya ellentétes a faluközösség hagyományos kultúrájával. 5 Ezt bizonyították már FÉL Edit és HOFER Tamás átányi vizsgálatai, különösen az ún. Arany ABC tekintetében, ami Átányban 1828-1904-ig kötelező iskolai tantárgy volt, később pedig otthon tanítják a szülők gyermekeiknek. 6 Az Arany ABC versben írott erkölcsi, magatartási, azaz ,,az életszabályok" gyűjteménye, amelyben a legfontosabbnak tartott szabályokat az ábécé egyes betűivel kezdődő versszakok tartalmazzák, intvén ezek betartására. Az Arany ABC nyugat-európai forrásokból került Magyarországra, az ugyancsak versbe foglalt illemszabályokkal együtt. 7 Mai formájában először SZOMBATI János 1797-es kiadású ábécéskönyvében található meg 8 , s ettől kezdve a protestáns területeken gyorsan elterjedt. Rendszerint első osztályban tanították erkölcs- és vallástanból, később a beszéd és értelemgyakorlatok során. A 19. század közepéig szerepel szinte minden nagyobb protestáns könyvnyomtató műhely tankönyveiben, így a Rimaszombaton, Pozsonyban, Budán, Sárospatakon, Kecskeméten kiadott ábécékben. De feltehetően ismerték a Debrecenben, Nagyváradon stb. kiadott tankönyvek írói is, mivel az Arany ABC kiegészítéseként, vele általában együtt tanított erkölcsi és illemszabályok gyakran szerepelnek az e nyomdákban készült, ma hozzáférhető könyvekben. Az Arany ABC a múlt század második felének tankönyveiből egyszerre eltűnik, holott ellene semmiféle tiltó rendelkezés nem született, sőt, az 1884. évi tanítói Útmutatás első osztályosok számára a magaviselet helyes tanítását az Arany ABC és az Erkölcsi Regulák versikéivel példázza. 9 Ezek tanítása tehát tovább folyik - gyakran a hittan anyagában kerülvén át - elsősorban az osztatlan református iskolákban. Hasonló szabályokat tartalmazó hosszabb-rövidebb verseket szinte minden ábécéskönyvben találhatunk, különféle elnevezések alatt. 10 Közben pedig születnek újabb „arany" ('a legnemesebb, legértékesebb, azaz leginkább megtartani való') versek, amilyen a debreceni KISS Endre „Kis Arany ABC"-je is. Szerzője csak olvasgatásra szánta, s szövege is sokkal inkább a gyermekekhez szól. A CS (öregek tisztelete), D (szorgalom), H (jószívűség), / (igazmondás) betűk versikéit azonban ő is a régi Arany ABC-ből veszi. 11 A századfordulón a lelkészektől ered az az indítvány, „hogy a népiskolai tanterv keretébe az ún. „arany ABC" átdolgozott szöveggel okvetlenül beillesztessék." 1898-ban a felsőborsodi, 1899-ben a gömöri egyházmegyei közgyűlés fogadta el a javaslatot, s felterjesztette az egyházkerületi közgyűlésnek, ez pedig a tanügyi bizottságnak. 12 Határozat azonban nem született; és nincs nyoma a tantervekben sem. 5 NÉMETH I. 1966. 245- l 6 FÉL E.-HOFER T. 1969. 7 Magyar Néprajzi Lexikon I. 1977. 121. 1. 8 Az Arany ABC történetével foglalkozott Szuhay B. 1899. 887-890. 1. 9 KOVÁCS Lajos: 1884. 22-23; 26. 1. 10 B. P. szerk. Debreczeni ABC-e . . . 1888. „Erkölcsi mondatok"; Református népiskolai olvasókönyv. 1906. „Életszabály", n KISS E. 1873. 12 SZUHAY B. 1899. 887. 1.
