Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bartha Elek: Adalékok a görögkatolikusok eucharisztikus szentelményeinek néprajzához
BARTH A ELEK ADALÉKOK A GÖRÖG KATOLIKUSOK EUCHARISZTIKUS S ZENTEL MENYEINEK NÉPRAJZÁHOZ A magyar görög katolikusok folklórja néphagyományaink kevéssé ismert, s egyes részeiben teljesen ismeretlen rétegeihez tartozik. Vonatkozik ez népköltészetükre, zenéjükre, hitvilágukra, de talán a legtöbb újat a szorosabban vett szakrális néprajz, s az ehhez közvetlenül kapcsolódó szokás- és hiedelemanyag kutatása ígéri. A görög katolikus egyház liturgiájának archaikus elemekkel átszőtt gazdasága, artisztikus szertartásai iránt a görög katolikusokkal együtt élő más vallású lakosság sem maradt érzéketlen. Mindez nem annyira a vallási életben való közvetlen részvételben mutatkozik meg, sokkal inkább abban, hogy a római katolikusok, evangélikusok, reformátusok ma is előszeretettel alkalmazzák a helyi görög katolikusok szentelményeit, az egyház ilyen irányú szolgáltatásait, s a múltban sem volt ez másként. A görög katolikus szentelmények népi hagyományanyaga így túlmutat a keleti szertartást követők körén, s az ország görög katolikus vidékei lakosságának csaknem egészét érinti. A szentelmények elméleti kérdéseiről, néprajzi jelentőségükről egy korábbi munkámban már részletesebben írtam. 1 Nem kívánok most kitérni a szentelmények kisszámú egyházi és néprajzi szakirodalmának értékelésére sem. Az alábbiakban a görög katolikus szentelmények egy sajátos csoportjának, az eucharisztikus szcntelményeknek néprajzi vonatkozásait vizsgálom az ország több területéről való adatok alapján. Az eucharisztián belül is a fő hangsúlyt a kenyér tiszteletének egyházi és népi megnyilvánulásaira helyezem. Az eucharisztikus szentelmények dologi jellegűek, s az eucharisztiával való kapcsolatukat nagyrészt éppen bor és kenyér anyaguknak köszönhetik. Nem egy közülük messze a kereszténység előtti időkből eredeztethető, mint ahogyan elmondhatjuk ezt a kenyér és a bor tiszteletéről általában is. A keresztény eszmerendszerbe és gyakorlatba beágyazódott kultusz fennmaradását és terjedését nagymértékben elősegítették az intézményes keretek. A liturgia, az egyházi előírások még viszonylagos vlátozatosságuk mellett is nemegyszer kétségessé teszik azokat a próbálkozásokat, amelyek e szentelményeknek, a hozzájuk fűződő hagyományoknak meglétét pusztán az interetnikus kapcsolatok révén létrejött átadás-átvételi folyamatnak tulajdonítják. A most vizsgált szentelmények egy részének folyamatossága a kereszténység előtti időktől napjainkig elterjedési területükön egyedül a görög vidékeken mutatható ki, jelenlétük más népek körében feltehetően mindenütt a bizánci egyház liturgiájának tulajdonítható. 2 1 BARTHA Elek I9 8o. 73-79. 2 A történeti kérdések részletes kifejtésére és az összehasonlító vizsgálatokra a jelenlegi keretek között nem kerülhetett sor. Az eucharisztikus szentelményekre vonatkozó jelentősebb adatokhoz a legismertebb munkák közül lásd pl.: BELOVlC, Jasna 1927; DROBJAKOVlC, Borivoje i960; KURET, Niko 1967; MEGÁS, George A. 1963; NILSSON, Martin P. 1918; NILSSON, Martin P. 1941; POPINCEANU, Ion 1964; SCHNEEWEIS, Edmund 1961; VAKARELSKI, Christo 1943; ZELENIN, Dmitrij 1927. stb.
