Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Czövek Judit: A mezőtárkányi halottlátó
nek közvetítésérc. A halottlátó alakjában fellelhetők középkori keresztény túlvilágképzetek. A hozzákapcsolódó hiedelmeket formálta a látomásirodalom és a szentek legendái is. Ezek hatását, jelentőségét hangsúlyozta BÁLINT Sándor is. 10 Közleményemben az egyik leghíresebb halottlátó - a mezőtárkányi - működését, személyiségének jegyeit szeretném bemutatni. A mezőtárkányi halottlátó asszony Juhász Imréné Gyurkó Erzsébet. Mezőtárkányon született 1872-ben és 1941. január 11-én halt meg. Szülei szegényparasztok voltak. Lánykorában markot szedni járt. Fiatalon ment férjhez Juhász Imréhez. Nádfedeles, háromosztatú házuk volt a falu közepén. A ház mellé nyárikonyhát építettek, ebben fogadta az asszony később a halottak hozzátartozóit. A kertben, az utca felőli részen egy kis kőkereszt állt. Juhász Imre néhány hold földön gazdálkodott. Egy szekér, ló és tehén tartozott a gazdasághoz. Juhász Imréné egyszerű asszony volt: „tudása nem vót, nem vót semmi olvasottsága". A falubeliek emlékezete úgy őrizte meg, hogy „parasztosan, öregesen volt öltözve". A kendőjét mélyen a szemébe húzta. Az elbeszélések szerint alacsony, törékeny asszony lehetett. (Fénykép nem maradt utána.) „Attól kezdve, hogy mondani kezdett, legfeljebb csak a ház körül dolgozgatott." „Fehér volt a keze, mert ő nem ment még a kertbe sem csinálni valamit. El volt foglalva a mondással. Csak mosott, meg vasalt, mást nem." A mezőtárkányiak jellemzése szerint „nyugodt, csendes és kedves vót. Mindig ilyen kedves szava vót: édesem, kedvesem. Mindenkit szeretett. Szolid vót." Tudományszerzéséről az alábbi hagyomány ismeretes: 1. A tárkányiak és ő maga is úgy tartotta, hogy ő ezt a tudást Istentől kapta. 2. Hosszabb idejű (három napos) alvás után vált látóvá: „Fiatalasszony korában, akkor lett neki az első gyermeke, ahogy én hallottam az édesanyámtól. Oszt ő azt mondta, hogy el akar menni a templomba, az oltárhoz. Az uça nem akarta elvinni, hogy mindig ilyen babonás. Az anyósa is igen haragudott, mondta: - Mindig ilyen marhaságokat találsz ki. - De aztán mégis csak elvitte az ura. Nagyon beteg lett. Ügy feküdt pár napig, mint a tetszhalott. Nem szólt, meg se rezdült, nem evett." 3. Három napra elaludt, „és úgy mondták, hogy nem engedte eltemetni a füzesabonyi doktor. Mert aszonta, hogy él. Ö aztán elmondta, hogy érte két angyal jött, és őt elvitték. Fölvitték a mennyországba. Ott nagyon szép volt minden, látta a Szűzanyát. Az azt mondta: - Te nem maradhatsz itt, csak megengedődött neked, hogy ezt te meglásd. Neked vissza kell menni a földre, és közöld az üzeneteket a halottakról az élőknek. Ezután kezdett el működni, amiért feljelentgették, mert mindig akadtak irigyei." 4. Nem önszántából kezdett el közvetíteni a halottak és az élők között: „Ö is úgy elaludt, beteg lett. Átszelemült, és úgy jött neki ez. Akkor elkezdett halottakat látni. A népek erőltetni kezdték, hogy mondjon. - Mán ha látod őket, akkor mondjad! - És ebbe úgy belejött. Elment a híre. (Három napot aludt akkor.)" A három napig tartó eszméletlenség még kétszer megismétlődött, addig, amíg el nem fogadta a tudást. „Már beszélt is, de utána közben kétszer három-három nap el volt ragadtatva." 5. Vannak aki azt állítják: tudományát a dormándi asszonytól örökölte. Mint általában minden halottlátót, őt is nagyon vallásosnak tartották. „Állandóan ment a templomba minden nap." A halálesetek után bizonyos időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a halottlátó tudjon beszélni a halottról. Juhász Imréné a hatodik héten kezdett el beszélni. „Hat hét 10 BÁLINT Sándor szíves közlése. 794
