Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Pintér István: Településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának néhány kérdéséről

mai falu észak-nyugati részébe. 24 A településrendszer átrendeződésének ebben a má­sodik szakaszában kialakult településrészben átmeneti típusú telekképeket találunk. E terület telkeinek reprezentánsát azért nevezzük így, mert a telekképek átmeneti jelleget mutatnak az archaikus telektípus és a településrendszer harmadik átrende­ződési szakaszában kialakuló telkek reprezentánsa között. A telkek alakja ugyan még a parti telkekre emlékeztet bennünket, de az építmények elhelyezése és rendel­tetése már a harmadik szakaszban kialakuló telkekéhez hasonló. 25 A második átrendeződési szakasszal részben egy időben kezdődik, de annál hosz­szabb ideig tart a harmadik szakasz, amelynek során kialakult Szuhafő 20. századi településrendszere. A patak mente feltöltődése után meginduló második letelepedé­si hullám idején alakultak ki a Derékban az Észak-Magyarország nagy részére jel­lemző soros-utcás elrendeződésű szalagtelkek. 26 Az itt található telkek reprezentán­sát északi-ált alános telektípusnak nevezzük. A harmadik átrendeződési szakaszt követően állandósultak a 20. században is jellemző településnéprajzi viszonyok. A település átrendeződésének e három sza­kasza azért figyelemre méltó jelenség, mert az egyes átrendeződési szakaszok térben és időben elkülönültek, s bizonyos társadalmi tényezők konzerválták azokat. Ezért településnéprajzi eszközökkel is vizsgálható ez a településtörténeti folyamat. Így válik az egyes telektípusokat kialakító településtörténeti folyamat településnéprajzi folyamattá. A 2. ábrán három térképvázlat segítségével mutatjuk be egyrészt az átrendező­dési szakaszok térbeni elkülönültségét, másrészt a telektípusok elterjedési területét, harmadrészt a három alapvető strukturális-területi egység elhelyezkedését. A településrendszer három strukturális területi egységének kiterjedése megköze­lítően egy-egy telektípus elterjedési területével esik egybe. A parton fekvő archaikus típusú telkek történeti-morfológiai-funkcionális fejlődése sajátságos településnép­rajzi folyamat. A századforduló előtt az ezen a területen fekvő telkek két altípusba tartoztak. Az egyik az eredeti zsellér-cseléd telek altípus volt, a másik altípust a Parton maradt egykori nemesek telkei képviselték. Az eredeti zsellér-cseléd altípus­ból kivált egy anyagilag valamelyest megerősödő réteg. Ezeknek a családoknak és a Parton maradt deklasszálódott nemes családoknak a telkei településnéprajzilag nivellálódtak az első világháborút megelőző és közvetlenül követő időszakban. Az egységesítő-elkülönülés folyamata elérte azt a szintet, amit tipizálási küszöbnek de­finiálhatunk. 2 ' így az eredeti zsellér-cseléd telkek közül kivált telkek és az egykori nemesi telkek egy altípusba tömörültek, ezt az altípust a továbbiakban parasztte­lek-altípusnak nevezzük. 24 Az első letelepedők még cölöpökre építkeztek, ennek emléke még napjainkban is él adatköz­lőink emlékezetében. A leköltözést a népesség gyarapodása és a gazdálkodásra alkalmasabb te­rület igénye tette szükségessé. 25 A nemesek leköltözésével párhuzamosan megindult a szegényebb zsellér-cseléd népesség más te­lepülésekről való beáramlása, egyrészt a gazdák Parton hagyott telkeire, másrészt a még szabad házhelyekre. A beáramló népesség megtelepedésének három formáját ld. PINTÉR István 1980. 30. (kézirat). 26 Észak-Magyarország nagy részére jellemzők a soros, keresztcsűrös elrendeződésű szalagtelkek. Vö. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 18.; SELMECZI-KOVÁCS Attila 1976. 5-28.; GYÖRFFY István 1935. 228. 27 A telekszervezet differenciáltságának, a telkek elkülönültségének azt a szintjét, amikor már a telkek egy csoportja valamilyen - a többi telektől településnéprajzi szempontból is eltérő, s csak rájuk jellemző - közös tulaj don jeggyel bír (pl. a csűr megléte), s meghatározható reprezentán­suk: tipizálási küszöbnek nevezzük. Ott, ahol a tipizálási küszöb szintjét nem éri el az egysége­sítő-elkülönülés folyamata, csak a telkek, illetve a telekképek különböző szintű differenciáltsá­gáról beszélhetünk.

Next

/
Thumbnails
Contents