Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

22. kép. Pandallos családi sír fejfái, Madocsa, Tolna m. Nóvák László felv. 1979. (21. kép). A XVIII. század folyamán újratelepült vidékeken (pl. Baranyában, Tolnában, Somogyban) e sajátos csoport egyszerű díszítésű fejfáival találkozunk. Rendszerint e fejfa díszítetlen, csupán nagyon stilizált fej-motívum találhatók meg a sírjelek csúcsán (22. kép). Az antropomorf fejfák archaikusságát elsősorban az a tény magyarázza, hogy a formakincs az emberiség ősi kulturális megnyilvánulásához kapcsolható. Nemcsak a természeti népekre jellemző, hogy tárgyi világukat saját képükre alakítják, és magukra utalóan nevezik meg, hanem a fejlettebb kultúrájú népekre is. Természetes dolog, hogy a fejfa is emberalakúságot tükröz, a XVIII. század végétől általánossá váló fejfaállító szokás plasztikus kifejezésmódja is az ember alakjához igazodott elsősoron. A gombosfák „gombos" díszítettsége is antropomorf jellegű, de ezeknél jóval szembetűnőek az antropomorf, vagyis a kifejezetten emberalakot mutató fejfák. A díszítésmód fejlődése viszonylag jól nyomon követhető, azonban a díszítettség eredetének magyarázata már tévutakra vezethet, még akkor is, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a néphagyomány, a hagyományozódás egzakt módon (konkrét adatokkal) nem bizonyítható. Minden bizonnyal, a Tiszahát vidékének csónakszerű fejfa díszítettsége kapcsolatba hozható a táji, földrajzi viszonyokkal (árvízjárta, mocsaras, elzárt vidék), azonban a formakincs eredeztetése, az antropomorfia tényén