Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra
1 573- és 1585. évi jegyzőkönyvi adatai is. A városi lakosság többségét jeltelen sírokba temették. Elsősorban is e temetők felszámolása, a sírok megbolygatása okozott nehézséget a városi hatóságoknak. Hogy jeltelen sírok nem számítottak ritkaságnak, bizonyítja Tatrosy György édesanyjának esete, akit a templom ajtaja előtt temettek el, csak hosszú idő eltelte után tettek sírjára követ. A templom körüli temetők jeltelen sírjai szempontjából igen tanulságos felemlíteni a Szent-Gallen kolostorának kertjét a IX. századból. A temető központjában álló kereszt körül helyezkedtek el a sírok, jeltelenül. 83 Tehát, a temetkezési hely központjában álló keresztény jel töltötte be a sírjelölés funkcióját. A középkori magyar temetők sajátossága is abban állott, hogy központjukban templom vagy kápolna helyezkedett el. így természetesen, nem feltétlenül kellett a kultikus hely körüli sírokat külön is jellel ellátni. A temetkezés sorrendje, illetve a síroknak a templomhoz, kápolnához való közelsége jelentett rangsort (különösen a templom ajtaja, iiletve portikusza előtti térség, amely Tatrosy György édesanyja példájából, de későbbi, recens példa alapján következtethetjük 8 '*). Tehát, megállapíthatjuk, Magyarországon a XVII. században, s azt megelőző századokban csupán sírkövekkel jelölték meg a sírokat, a fejfa sírjelet nem ismerték, illetve nincsen adat arra, hogy egyáltalán állítottak volna. A temetők használata, s a temetkezési ceremóniák alapján a fejfák létezésére nem következtethetünk. Mint a rangos temetkezés kelléke, s a végvári vitézek sírjele, a kopja haci eszköz ugyan betöltött bizonyos mértékben sírjelölő funkciót, azonban az nincsen kapcsolatban a XIX. században általánossá vált fejfa sírjelekkel. A sírkő volt a legáltalánosabb sírjel, amelyet ékesen bizonyít az 1415-ből származó jel. Ezen kereszt is látható, mely mint sírjel a legkorábbi előfordulásnak tartható. 85 A reformáció térhódítása (az 1542-1563-i tridenti zsinat határozatai nyomán), s a református vallás megerősödése a XVII. század legelején, minden bizonnyal változás állhat be a sírjelölés módjában. Erre következtethetünk a PÁZMÁNY Péter által összeállított, s 1625-ben Pozsonyban megjelentetett „Rituale Strigoniense" alapján is, amelyben a katolikus főpap határozottan kijelenti, hogy a katolikusoknak a halott fejéhez mindég keresztet kell állítaniuk. 86 Bár PÁZMÁNY szertartási utasítása a keresztek használatát teszi szükségessé a katolikusok számára, a különböző vallási felekezetek híveinek sírjelölésében nem adódott nehézség, t. ii jól megfértek egymás mellett a temetőben, akárcsak a templomban. Tudjuk, hogy Nagykőrösön pl. az 1660-as évekig a katolikusok és a reformátusok közösen használták a templomot. 87 Semmi sem indokolta azt, hogy a sírok jelölésében megkülönböztetést tegyenek. A Pázmány-féle temetkezési utasítás viszont már az ellenreformáció szellemében íródott, a kereszt következetes alkalmazásával a katolikus vallás egyértelmű kihangsúlyozását célozták elérni. A sírjelölés tekintetében a XVII. század vége, a XVIII. század eleje hozott lényeges változást. Magyarországról kiűzték a törököket, helyre álltak a rendi viszonyok. Az ország a Habsburg-uralkodó ház nagyhatalmi, összbirodalmi politikájának befolyása alá került. A Rákóczi szabadságharc elbukásával szertefoszlottak az önálló magyar nemzeti állam, vagy önálló Erdély reményei. Mind erősebbé vált a Habsburg-restauráció, s ez - mint korábban részletesen is kiemeltük - vallási té85 RAPAICS Raymund, é. n. 12-13. 84 Pl. Telkibányán, a templom körüli temetőben a bejárat előtti térség is a rang kifejezője volt. TÓTH Judit, 1980. 8j A Nagykőrösi Arany János Múzeum gyűjteménye. 86 SHRAM Ferenc, 1957. 140. 87 BALLÁ Gergely, 1970. 42-43.
