Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

is központi szerepet tölt be a temetkezési szertartásban. Ez a szokás általános az erdélyi magyarság körében. A magyarigeni Temetkezési Társulat pl. egy fekete lobogóval temette halottait. Rendszerint azonban két zászlót visznek, mint Bodoson, Székelytompán, Magyarhermányban, Sófalván, általában a Székelyföldön, vagy a szilágysági Domokoson (2. kép) stb. A korondi, csókfalvi unitáriusok, s a szovátai reformátusok is fekete lobogóval temetnek. A halál beállta után a megkért segítség intézkedik, eljár, s elhozzák a fekete lobogókat a templomból, amelyeket a halottas ház kapujához erőstíenek fel. A temetéskor a prédikátor és a kántor a házhogy megy, majd onnan a fekete lobogók kíséretével a templomba, onnan pedig a temetőbe viszik a gyászmenet kíséretében a koporsót. A korondi unitáriusok kis gyász szalagot is készítenek (az eljáró intézkedik abban, hogy ki hozza), amelyet a fejfa csúcsára kötnek a temetés végén. A fiatalok temetése rendszerint nagyobb pompával megy végbe, a ceremónia legtöbb helyen azonos a halott lakodalmával. Pl. Erdőfülén, Biharcfalván, Sóváradon, Vargyason fehér zászlót is visznek a gyászmenet élén, a fekete lobogók előtt, amelyet házilag készítettek, Alsó, és Felsősófalván, Székelyszáldoboson két fehér zászlót visznek a reformátusok. Ha fiatal legény vagy lány halt meg, két leány vitt egy-egy fehér zászlót, s őket hat leány kísérte Székelyszáldoboson. Utánuk következett két leány, akik egy-egy fekete lobogót vittek.

31 A XIX. század végén az említett Székelyszáldoboson általánosan guzsalyszárra tűzték az elöl vitt temetési zászlót. A fiú gyermeknek kék, a leánykáknak pedig rózsaszínűt.

32 A Kalotaszegen nincsen szokásban a fekete lobogóval történő temetkezés, de több faluban, ha fiatal halt meg, díszes gyászmenettel kísérték utolsó útjára a halottat. Pl. Kalotaszentkirályon rendszerint 12-14 zászlót vittek. Ha fiatal halt meg, a fiatalság zászlót csinált. Rúdra kötöttek egy fehér lepedőt, amelyre színes szőtt kendőket tűztek fel. A legények közül kijelölt megbízott házról házra járva szedte össze a kendőket (régen minden leány adott egyet-egyet, ma pedig csak leány ad egy kendőt). Két cifrazászlót vittek a gyászmenet élén, majd ismét kettőt, esetenként harmadik párt is a menetbe vegyülve. Két-két fekete lobogót a koporsó előtt és mögött vitték.

33 A temetési menet pompája a halott lakodalmi menete. A kalotaszegihez hasonló ceremónia volt szokásban az Abaúj megyei Pusztafaluban is,

34 s a további kutatás feladata tisztázni azt, hogy van-e etnikai kapcsolat a tatár eredetű kalotaszegiek, s a magukat tatár eredetűnek tartó pusztafalui nép között. A zászlós temetkezés emlékét őrzi a kis zászlócskáknak szalagoknak a sírjelre kötözése is. Ennek kapcsán szükséges megemlíteni PETŐFI Sándort, aki a „Szeptember végén" című versében így ír 1847-ben: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt; Fejfámra sötét lobogóul akaszd . . ."

3j Bár konkrétan nem a temetés során tűzött fekete szalagra, utal Petőfi, de költői módon, szimbólum formájában, s konkrét ismeretekre, szokásra alapozva említette a zászlók sírjelhez kötődését. Általános szokás volt a gyászkendők felkötése a sírjelekre. A már említett sóvidéki Korondon a kis fekete zászlócskát vagy szalagot botra erősítve a fejfa csúcsába illesztették (3. kép). Ehhez nagyon hasonló szokás ismeretes Kalotaszegen is. Kalotaszentkirályon a fiatal halottnak három ágú, virággal befont díszt is készítettek, amelyet a koporsón vittek ki a temetőbe, s a temetés után a fejfa csúcsába tűzték.

36 Az Ara31 Saját gyűjtés. 32 LÁSZLÓ Gyula, 1944. 474. 33 Saját gyűjtés. 34 SZENDREY Ákos, 1939. 163-167. 35 PETŐFI Sándor, i960. 334. 36 Saját gyűjtés.