Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Pintér István: Településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának néhány kérdéséről

dás megváltozásával, s ezzel kapcsolatban a társadalmi viszonyok átalakulásával új formát ölt, és átalakult formájával új igények szolgálatába lép."

8 Ezek a megállapítások a telek leglényegesebb jellemzőit foglalják össze. A korábbiakban a településről, s a fentiekben a telekről mondottak együttesen határozzák meg a településnéprajzi kutatás jellegét, s ezen belül a településnéprajzi folyamatok vizsgálatának formáját. A telkek, s ennek megfelelően a település is a rájuk ható tényezők hatására tehát állandó változás alatt állnak; e változásoknak a sora időben egy adott telekre s telekszervezetre jellemző folyamatot eredményez. E településnéprajzi folyamatoknak a vizsgálata megfelelő terminológiai tisztaságot követel. Szükségessé teszi a telkekre ható tényezők számbavételét, helyük és szerepük meghatározását az általuk alkotott rendszerben. Ezeknek a problémáknak a megvilágítására törekszem az elkövetkezőkben. Már a kezdetektől fogva a néprajztudomány alapvető problémája, hogy az egyes szakterületek nem rendelkeznek egységes tipológiai és terminológiai rendszerrel. A szakirodalomban igen gyakran a tájnyelvi terminológiákat használják, ezek azonban olyan sokrétű és árnyalt jelentéstartalommal rendelkeznek, hogy az egzakt tudományos kutatás igényeit nem tudják kielégíteni.

9 Különösen érvényes ez a településnéprajzra, hiszen a településföldrajz és a településtörténet kialakította ugyan a maga szaknyelvi rendszerét, de az egyes terminológiák értelmezése a két szaktudományban eltérő tartalmú, s ugyanakkor nem mindig tudják kielégíteni a településnéprajz igényeit. Ez annál is inkább így van, mert a település komplex néprajzi vizsgálata több vonatkozásban eltér a két társtudomány szemléletmódjától. A településnéprajzi kutatás hangsúlya - a korábban említett okok miatt - a telekre esik. A kutatók a telkek vizsgálatakor telekformákról beszélnek, ugyanakkor morfológiai kutatásaikat - nagyon helyesen - a funkcionális kutatással is összekötik. A telekforma tehát mind morfológiai, inind pedig funkcionális tartalmat takar. Ez a kifejezés még abban az időben került a településnéprajz terminológiái közé, amikor a telekrendszert, a telkeket - a településföldrajz hatására - pusztán morfológiai aspektusból közelítették meg. Ezen a tudomány már a két világháború közötti időben túllépett. Az ,,üres tipológiai spekuláció" veszélyeire maga GYÖRFFY hívta fel a figyelmet, amikor hangsúlyozta, hogy „a gazdálkodási rendszer döntő jelentőségű a településformák kialakulásában, és morfológiai vizsgálatuk a nép gazdasági életének gazdaság- és településtörténetének ismerete nélkül csak üres tipológiai spekuláció."

10 A telekforma kifejezés maradt csak meg napjainkig, emlékeztetve a korábbi időszakok településkutatóinak morfológiai vizsgálataira, azokra a munkákra, amelyekkel nemcsak a településföldrajz, de a településnéprajz alapjait is lerakták. A morfológiai és a funkcionális vizsgálatok összekapcsolása, valamint a településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának igénye azonban szükségessé teszi egy olyan településnéprajzi kifejezés bevezetését, amely a megközelítés mind8 GUNDA Béla 1966. 333. vö. GUNDA Béla 1941. 230-246. GUNDA Béla megállapításaihoz szükségszerű azonban hozzáfűzni, hogy napjainkban a hagyományos gazdálkodás felbomlása után a telkek elvesztik korábbi - GUNDA Béla által megrajzolt - „rugalmasságukat", s nem képesek követni a megváltozott - többnyire csökkenő - igényeket. Ezzel a problémával dolgozatunk későbbi részében részletesen foglalkozunk. 9 Jó példák erre az akol és a karám szavak ld. ehhez SZABADFALVY József 1970/a. 39-54.; SZABADFALVI József 1970/b.; hasonlóan a településnéprajz területén a szállás fogaimi körülhatárolásának problémája (BÁRTH János 1975. 235-275.) 10 Vö. GYÖRFFY István 1943. 84-90.