Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században

- másrészt a szállástemetőt puszta kurgánon nyitják meg és arra csupán a 15 század folyamán építik fel a templomot. A szakirodalom alapján az első csoportba sorolható Csengek, Szeged-Ötömös, Borbásszállás, Bene és Baracs félköríves, ill. patkós szentélyzáródású templomai, valamint Karcag-Orgondaszentmiklós (négy) szögletes szentélyzáródású egyháza.

51 A patkós szentélyzáródású templomok eredetét Horváth Ferenc bizánci területen kereste. Minthogy külső megjelenési formájukban a félköríves és patkós szentélyzáródású templomok nem különböznek egymástól, korábbi görög-keleti hatást feltételezve, teljesen érthető, hogy a szállástemetőket létrehozó csoportok két oknál fogva is birtokba vették a kurgánokra épült Árpád-kori félbehagyott templomkörüli temetők területét. Mind a kurgán, mind a templom halottkultusszal való összefüggése ismert volt a számukra. A szállástemető megnyitásánál későbbi, 15. századi építésű templomot eddig Kolbázszálláson, Karcag-Asszonyszálláson, Túrkeve-Móricon és Mizsén tártak fel.

52 Végezetül összefoglalás helyett csupán a következőket szeretnénk rögzíteni: - A magyarországi kunok régészeti kutatásában ezidáig még csak az első lépéseket tettük meg. Az eddigi eredmények azonban a kutatásban tett erőfeszítések helyességét igazolták. - A magyarországi kunok temetkezési szokásai a 13-16. században több közvetlen összefüggést mutatnak az egykori Cumania területével, de a magyar népi kultúrának a néprajztudomány által a 18. századtól számontartott nem egy elemével is. - A kun szállástemetőkben megfigyelhető temetkezési szokások azonban a 1416. századi Magyarország népeivel (etnikumaival) való együttélés során alakultak és változtak, erősödtek fel vagy vesztették hatásukat s múltak ki a gyakorlatból. Emiatt a kun szállástemetőkből rekonstruálható temetkezési szokásokat feltétlenül össze kellene vetnünk a korabeli magyar és legalább a jász népesség hasonló szokásaival, azonban a kutatás mai állása szerint erre még nincs reális lehetőség. IRODALOM BANNER J. 193

1. A bánkuti lovassír. Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József-Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből. BARÖTI SZABÓ D. 1803. A Magyarság Virági. Komárom. BÁLINT A. 1956. A Kiskunfélegyháza-templomhalmi temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged. BÁTKY Zs. 1938. Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Néprajzi Értesítő. ÉRI I. 1956. Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez. Folia Archaeologica. FEDOROV-DAVIDOV G. A. 1966. Kocsevniki Vosztocsnoj Evropi pod vlasztju zolotoordinszkih hanov. Moszkva. FODOR I. 1970. A sírszobrok kérdéséhez. Folia Archaeologica. 1972. Ujabb adatok a bánkuti sír értékeléséhez. Folia Archaeologica. 1976. Az osztrogozsszki lelet. Cumania, Kecskemét. GEREVICH L. 1943. A csuti középkori sírmező. Budapest Régiségei XIII. HORVÁTH F. 1977-77/1. Csengéié középkori temploma. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged. 51 HORVÁTH 1976-77/1, 120, MÓRA 1906, 19-20, SZABÓ 1938, 130-135. 52 SELMECZI 1973, 112, SZABÓ 1938, 130-132.