Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században

SELMECZI LÁSZLÓ A MAGYARORSZÁGI KUNOK TEMETKEZÉSE A XIII-XVI. SZÁZADBAN I. A kunok régészeti kutatásának eddigi eredményei: Az Archaeológiai Értesítő 1893. évi kötetében a kiváló régész NAGY Géza tanulmányt tett közzé a régi kunok temetkezéséről, a magyar tudományban elsőként látva régészeti problémát a Magyarországra keletről legkésőbb érkezett népcsoport kutatásában. Nagy a magyar nyelv kunhalom szava, egykori utazók leírásai és különféle történeti adatok alapján - jóllehet abban az időben még régészeti módszerekkel nem volt bizonyítható - a magyarországi kunok temetkezését a következőkkel jellemezte: - kurgánba való temetés, - a kurgánon álló csészetartó szobrok, - lovastemetkezés. E jellemzők és a pontos datálás alapján zseniális megsejtéssel a kunok régészeti hagyatékához kapcsolta az erdőtelki („erdőteleki") leletet.

1 NAGY Géza elsősorban elvi jelentőségű tanulmányának megjelenése után sokáig nem történt érdemleges kísérlet a kunok régészeti leletanyagának a feldolgozására és meghatározására. Bár MÓRA Ferenc 1908-ban a Szeged határában fekvő Ötömös-Templomhegy lelőhely Anjou-kori sírjait a kunok hagyatékának vélte, tulajdonképpen ő közölte az első szállástemető-részletet,

2 azonban írása Nagy Géza tanulmányához hasonlóan visszhang nélkül maradt. További leletközlésre a harmincas évekig kellett várni. 1931-ben BANNER János tanulmányban tette közzé a bánkúti lovassírt,

3 de minthogy a „tatárjárás korának" emlékét látta benne, így írását hosszú ideig a kunok kutatásában nem hasznosították. 1933-ban TÓTH Zoltán a Turul,

4 majd tíz évvel később 1943-ban változatlan szöveggel francia nyelven az Archaeológia Értesítő hasábjain' két különálló - a kígyóspusztai és csólyosi (utóbbit kiskunfélegyházi lelet néven) - sír leleteit közölte. Mindkét sír földbe kerülésének idejét a 13. század közepére, pontosabban az 1260-as évekre tette. A kígyóspusztai sír etnikai hovatartozásával nem foglalkozott, de feltehetően magyar hagyatéknak tartotta, mint ahogyan a csólyosi leletet is egy könnyű fegyverzetű magyar íjász sírjának vélte. Majd 1938-ban SZABÓ Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című művének megjelenése hozott a kunokra vonatkozóan fontos új adato1 NAGY 1893, 105-117. 2 MÓRA 1906, 18-27; 1908, 369-371. 3 BANNER 193

1, 187-204. 4 TÓTH 1933, 11-18. 5 TÓTH 1943. 174-184.