Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

lei következtek nagyobb pénzajándékokkal, majd rokonai, barátai, szomszédai: a nők ruhaneműt, a férfiak pénzt adományoztak. Ezt is hangosan elismételték és feljegyezték, majd a végén a kétféle pénzt újból megszámolták és egybe tették. Ezután a násznagy átadta az új embernek (ha kedve volt, megszámolta újból) az egybegyúlt összeget. Szólás közben a fiatalok az udvaron táncoltak. Szólás után a „vőfér" figyelmeztette a vendégeket a menyasszonytánc kezdetére. (Ez valójában menyecsketánc volt.) A menyasszony átöltözött és minden vendéggel fordult egyet, akik tánc után a kitett tányérba 10-20 lei körüli összeget tettek. A menyasszonytánc célja a zenészek számára történő adománygyűjtés volt.

31 A közel éjfélig elhúzódott menyasszonytánc után a kiadó gazda a „hériszesek" nevében megköszönte a vendéglátást, majd búcsút véve elindultak vissza a lányos házhoz. A legényes ház vendégei és a násznagyok fele útig, a Kalotaszentkirályt Zentelkétől elválasztó hídig kísérték őket, ahol búcsúzóul eljárták a feszes ritmusú, fergeteges „székely csárdást". A vendéglátókhoz visszatérve vacsoráztak, majd tovább folytatták a mulatozást. A legényes háznál a „nyiszorók" és a „vőférek" asztalhoz ültek és helyettük az újember és az újmenyecske szolgálta fel a vacsorát. Hajnal felé mindkét háznál a vendéglátó gazdának és feleségének köszönetet mondtak a sok jó ételért, italért, a jó mulatságért, majd hazatértek. Ez volt a lakodalom zárómozzanata. Hétfőn az asszonyok és a lányok elmentek a kosarak és a tortástálak után. Ekkor tésztával és pálinkával kínálták meg őket. Ezen a napon raktak rendet a házbeliek, elmosogattak, felsúrolták a padlót, visszavitték a kölcsönkért edényeket, tányérokat, evőeszközöket. Ha közben hívatlan látogató akadt, a maradék tésztából és pálinkából megkínálták.

32 IV. A lakodalom három fő mozzanata és a köréjük fonódó láncszerűen összekapcsolódó cselekmények alkotják a teljes színjátékot, amelynek célja az új pár egybekelésének megünneplése, a tisztességadás és az új közös életbe való elindítás. Ennek a színjátéknak szereplői, tárgyi feltételei és jelképei vannak. A tisztségviselők és a szereplők A lakodalom eseménysorozata egy cél érdekében történt: hogy a házasság létrejöjjön, az elhalással megpecsételjék és a közösséggel elfogadtassák. Az események szereplői cselekedeteiket ennek a célnak rendelték alá és ennek a célnak az eléréséért végezték. Az események középpontjában a főszereplők: a menyasszony és a vőlegény álltak. Az esketésig a történéseknek passzív résztvevői voltak, a násznagy és a kiadó gazda által irányítva. (Gere Ibolya 22 esztendős, Lovász Miklós 26 esztendős volt 1975-ben.) Akár a leánykérésre, akár a kézfogóra vagy a lakodalmi előkészületekre gondolunk, önállóan nem cselekedtek, kivéve a legények és a leányok lakodalomba való meghívását. A menyasszony szerepe a menyasszonyi köntös felöltése után nö31 A XVI-XVIII. században a menyasszonytánc a menyasszonynak a leányságától való búcsútánca volt. L. erre vonatkozóan: TAKÁTS Sándor, é. n. 138., valamint APOR Péter, 1978. 107-108. 32 Elmondották, hogy ilyenkor ha férfiak is összejönnek, ismét mulatni kezdenek.