Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon
19. kép. Álmenyasszony bemutatása a hériszeseknek azonban a vendégek mulatni kezdtek, a vőfér megállította őket, elmondva, hogy a szakácsasszonyt baleset érte és a patikára pénzadományokat kér. Egy tányért fogott a kezébe és megindult a vendégek között. A szakácsasszony bekötött kezével követte. Mindenki 10-25 közötti összeget tett a tányérba, amit a vőfér átadott a szakácsasszonynak. Ez a szokás Erdély-szerte és az Alföldön is ismert. Egy rövid idő elteltével az alsó ház szobájában megterítettek egy asztalt: vonatos abrosszal leborították, rá tésztát és bort tettek. Mögéje ült az új pár, az örömszülők, a násznagyasszony és a násznagy, valamint a kiadó gazda és a felesége. Kezdetét vette a szólás, amelyet a násznagy jelentett be. Először a sógorasszonyok (anyatársak) adták át egymásnak ajándékaikat: egy-egy blúznak valót. Utána a sógorok (apatársak) adták át egymásnak az ingajándékot. Ezután az újmenyecske 2-2 zsebkendőt (újabban 1-1 inget) adott a „vőféreknek", a „nyiszoróknak" pedig 1-1 törülközőt (újabban 1-1 blúzt). Ez az ajándékozás emlékeztet a XVI-XVUI. századi szokásra, amikor a vendégek között drága ingeket osztottak szét.* Az ajándékozás után kezdetét vette a vendégek szólása. Először a lányos ház vendégei szóltak: a szülők 5 ezer lei készpénzt, bútort, kövérdisznót és varrógépet ad30 Vö. TAKÁTS Sándor é. n. 134-135. Nádasdy Tamás írja 1559-ben, hogy „számtalan üngöket kell adni a számtalan vendégnek." Homonnay írta Zrínyi Doricának: „Mivel pediglen hogy ide az mi földünkre ilyen törvénnyel élnek, hogy az mennyegzőben inget kell osztani, kívántatik az, hogy akkorra egynéhány inget csináltassunk jóidején olyanokat, hogy kikkel meg se csúfoltatnánk . . .", APOR Péter szerint a menyecske anyja a násznagynak, nyoszolyóasszonynak, a nyoszolyókisasszonynak és a násznép elévalóinak ajándékot küldött: arany-ezüstskófiumos selyemmel varrott keszkenőket, megcifrázott ingeket; a lány apja pedig a gazdákat posztóval, paripával stb. ajándékozta meg. L. APOR Péter, 1978. 113.