Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

15. kép. A menyasszony utolsó vacsorája szülei asztalánál a vőférek társaságában köszönt az asszonyi életbe. Erre a násznagy jókívánságok füzérével válaszolt. Ezután az újmenyecske a násznagyoknak, a „vőféreknek" és néhány tekintélyesebb legénynek habé-kendőt kötött a jobb vagy a bal karjára, dísztürölközőt a zenészek vállára, piros szalagot pedig a hegedűkre. így indultak el a templomba, ahol találkoztak a menyasszonyos ház vendégeivel. (A menyasszonyos háznál jelentős esemény nem volt, a vendégek megreggeliztek és istentiszteletre mentek.) A habé kendőket a templomból hazamenve, visszaadták az újmenyecskének. A templomban eddig a Gerék padjában volt az újmenyecske helye. Az avatást követően a Lovászok padjába került át. Az istentisztelet keretében a lelkész megáldotta az új párt. A zenészek a templomból kij övöket muzsikaszóval fogadták. A templom előtt táncba kezdett a násznép, de az újmenyecskére erősen vigyáztak, nehogy rokonai hazalopják. A menyecske saját bevallása szerint szívesen ment volna haza, hogy láthassa szüleit. A tánc után a násznép zeneszóval a Kalota hídjára ment, ahol néhányan az újembert megfogták és a hídról a patakba lógatták. Akkor állították csak talpra, amikor az újmenyecske háromszor kiáltotta: ,,az én uram Lovász Miklós, ne vessék a kútba!" (Korábban ugyanis kútba lógatták az új embert. Jankó János kutatásainak idején a szokás Kalotaszeg-szerte ismert volt, az Alszegen és a Felszegen gyakorolt is.)

25 Ezzel a mondattal a házasság a közösség előtt is consumáltatott, az elhalás megtörténtét nyilvánosan elismerte az újasszony. A hídon táncoltak egyet, majd a 25 JANKÓ János, 1892. 158. 708