Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

9- kép. Perecvitelnél a násznagy megtréfálása a szckérkerékkel A siratóban megjelentek a legények is, akik rossz edényeket szedtek össze, zeneszóval énekelve, táncolva, tapsolva és az edényeket összeütögetve vonultak a menyasszonyos házhoz, ahol ők is átadták a magukkal vitt lyukas edényeket. Feltehető, hogy ennek a mozzanatnak bajelhárító szerepe lehetett (7. ábra). A sirató főszereplői a siratós lányok voltak, akik az ebédre érkeztek és a templomba meneteltől a vőlegényes házba beköszöntéig a menyasszony népes kíséretét alkották. A siratóba megjelent a „vőfér" is, aki verssel köszöntötte a lányos ház vendégeit, átadva a menyasszonynak a vőlegény ajándékát, az órát

13 (8. ábra). A sirató után hamarosan megérkezett a násznagy és a segédnásznagy a lakodalmi perecért. Belépve a házba, a násznagy versbe szedve adta elő jövetelük célját, emlékeztetve az egybegyűlteket a közelgő esküvésre. A kiadó gazda válasza után a násznagy kérte a perecet. Amíg a párbeszéd folyt, addig igyekeztek megtréfálni a násznagyot: csontot tömtek a zsebébe, a lábát megpróbálták egy menyecske lábával összekötni - ha szemrevaló volt a menyecske, nem bánta a násznagy. - A pereckérésre válaszul elsőbben egy eketaliga kereket hoztak be, amelyet visszautasított, mondván, hogy túl kicsi, nem tudja a kezére húzni. Erre behoztak egy szekérkereket, amit nagysága miatt nem fogadott el (9. ábra). Harmadszorra kapta csak meg a kör alakú perecet, amelyre a két végén kivarrt, a törölközőnél keskenyebb, de 13 A két világháború között, de még az 1950-es években is cifra tányért küldött a vőlegény menyasszonyának. Mivel a tányér beszerzése majdnem lehetetlen, ezért óraajándék váltotta fel.