Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Örsi Julianna: A szülők testvéreinek szerepe a nagykunsági családokban

korom óta itt lakok. A házat, fődet tőlök örököltem. A nevelőapám testvíreit ki kellett fizetni, mert ez Budai-ház vót." Az egyik túrkevei adatközlő így emlékszik vissza: „Nagyapámnak vót egy öccse, aki öreglegíny vót. Szógálgatott. »Oda tartott.« Oda járt tisztálkodni. Ha nem szógált, télen ott lakott. Nagyapámék után anyámra meg miránk maradt. Onnan halt el." A csonkacsaládok egyéb típusában is jelentős szerepe van a szülő testvérének. Az elvált asszony gyermekeinek nevelésében is éppúgy segített - elsősorban tanácsokkal - férfitestvére, mint a „zabigyerek" nevelésében. Összefoglalva a fent leírtakat megállapíthatjuk, hogy a nagykunsági családokban a szülők testvéreinek szerepe nem hagyható figyelmen kívül. Az EGO-t törzscsaládján kívül (szülei, testvérei, nagyszülei) szülei testvérei támogatják, segítik leginkább. A rokonság (a nemzetség) érdekeinek védelmében rendkívüli esetekben (adásvétel, öröklés, házasságkötés) a nagybáty lép fel. Szerepe különösen a csonkacsaládokban jelentős, ahol szociális apaként is funkcionálhat. Az EGO életében játszott fontos szerepe a szüleire és testvéreire alkalmazott édes jelzős terminológiát átvitte az idesbátyám, idesnéném elnevezésekben a szülei testvérére is. Mivel e kapcsolat igen tartalmas, sokrétű és eleven volt, így elhomályosult a szó általában vér szerinti rokon értelmezése és a 20. században elsősorban csak a szülők testvéreire vonatkozott. így a törzscsalád tagjain kívül a szülők testvérei azok, akiket csak rájuk értendő, édes jelzős rokonsági terminológiával jelölnek a Nagykunságon. IRODALOM BÁLINT Sándor 1953. Rokonságnevek és kapcsolatok Szegeden. In.: Magyar Nyelvőr, 241-24;. BALLAGI Mór é. n. A magyar nyelv teljes szótára. I. k. Bp. BODROGI Tibor 1962. A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése. In: Műveltség és Hagyomány (III. k.) 129-148. BODROGI Tibor 1977. A magyar és az „uráli rokonsági rendszer" viszonyának kérdéséhez. In: Népi kultúra népi társadalom (X. k.) 9-33. GUNDA Béla 1949. Gyimesi csángó rokonsági elnevezések, In: Magyar Nyelvőr. 231-243. KELE József 1903. A Jász-Kunság megváltása. Bp. ALFÖLDI VÖFÉNYKÖNYV 1923. h. n. LÖRINCZI Réka 1973. A kisebbik asszonyom, öregebbik asszonyom típusú rokonsági elnevezések kérdéséhez, klny. a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVII. évf. 2. sz.-ból. 221-236. Bukarest. LÖRINCZI Réka 1980. A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai. Bukarest. MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON, I. k., III. k. 1977., 1980. Bp. PALUGYAY Imre 1854. Jász-kun Kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest. SIMÁI Ödön 1915. A nyelvújítás történetéhez. In: Magyar Nyelvőr. 106-116. SZABÓ László' 1973. A jászdózsai rokonsági terminológiák rendszere. In: Jászdózsa és a palócság 200-244. Eger-Szolnok.