Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Örsi Julianna: A szülők testvéreinek szerepe a nagykunsági családokban

A szülők testvérei mellett a tanúk között más rokont is megtalálunk. A megvizsgált években néhányszor találkoztunk a meghalt férj testvérével, apjával vagy más házastársi rokonnal. 1847-ben Karcagon özvegy Gyenge Miklós feleségül vette Antal József özvegyét Sánta Sárát. E házasság megkötését Sz. Kis Ferencz és Antal István tanúsította.

38 1852-ben Czupp Sándor Kunhegyesen néhai Ács Bálint özvegyével Sánta Zsuzsannával kötött házasságot. A tanúk: Incze László és Ács Sándor voltak.

39 A történeti anyag és napjaink gyakorlata egyaránt arra a törvényszerűségre hívja fel a figyelmünket, hogy a násznagyi és a keresztszülői tisztség azonos személyhez kapcsolása csak 20. századi jelenség. A korábbi évszázadokban a vérrokonok (édesbáty, nagybácsi) tanúkénti szereplése mutatja, hogy ő az, aki időszakonként a rokonság képviselője, vezetője, irányítója. A násznagyok jelen vannak a kézfogón, az eskütételen, a menyasszony násznagya a rokonság nevében kiadja a leányt, a vőlegényé kikéri. A vőfély a vőlegényes házhoz vezetve az esküvői menetet a násznagyot eképp szólítja fel a menyasszony fogadására: „Tessék násznagy uram, fogjon vele kezet."

40 E kézfogás lehet a rokonságba fogadás jelképe. A lakodalom egész ideje alatt a násznagyok a rokonság legjelesebb, legtekintélyesebb tagjai. Kiemelt helyen ülnek, megkülönböztetett étkeket kapnak (a juh fejét), hozzájuk versel leggyakrabban a vőfély. A legnagyobb értékű ajándékot is ők vették. A násznagyok szedték a menyasszonytánckor gyűlő péntz is. Egyes családokban olyan szokás is volt, hogy lakodalomkor a menyasszonyt nagybátyja figyelmeztette az új családban lévő szokásokhoz való alkalmazkodásra. Ugyanekkor a hagyományos paraszti közösségekben a legalapvetőbb szexuális felvilágosítást a nagynénje (keresztanyja) adta meg. Az adásvétel rendje (a jászkun statútum) biztosította, hogy az ősi vagyon, örökség (föld, ház, kertföld) a vérségileg összetartozók kezén maradjon. A hatodik statútum fogalmazása szerint „a testvéreknek, szomszédoknak, és másoknak, a kiket azon jószágnak meg-vétele törvény szerint elébb illetne tudtokra adatasson."

41 így gyakori, hogy az EGO nagybátyjától vesz ingatlant vagy fordítva. Pl. „Padár János 1850-ben jelenti a karcagi tanácsnak, hogy „élelmem megszerzése végett 5 öl földemet a XXLX

k dűlőbe, Padár Józsefnek, mint testvérem fiának 200 vfrtokon örökösen eladtam . . ."

42 „Alól is írott Olajos Péter adom emlékezetül, hogy völgyes kerti Nyolc : 8 sor szőlőmet élelembeli szükségem pótolhatása okáért örökösen és megmásolhatatlanul cserébe adtam István testvérem fiának Olajos Sándornak s feleségének Kovács Annának azon 6 : hat sor szöllőért a partos Kertben, mely Kovács Annára a Néh. édes Attyáról Cs. Kovács Andrásról szállott, megtoldván Olajos Sándor öcsém a cserét 75 : Hetvenöt vfrt-tal. . ."

43 „én Láposi Rebeka M. Varga Ferenczné, a néh. nagyatyám Bene Jánosról álló házat s portát akarván a néh. édes anyám testvéreitől egészen megvenni . . ."

44 Az ingatlan áruba bocsájtásakor még a rokonok között is szigorú rendet tartottak. A rokonsági fokot betartva kínálták fel vételre a földet, házat. Gyakran olvashatunk a tanácsi jegyzőkönyvekben az alábbi példánkhoz hasonlókat: „ . . . jelentjük: hogy azon 5 öl földdel, mellyet Rab István 10. sor csonka kerti szöllőért és 100 vczfr toldásért cserébe adott Sipos Istvánnak 38 Házassági anyakönyv, Karcag, 1847. ápr. 14. 39 Házassági anyakönyv, Kunhegyes, 1852. febr. 11. 40 Legjobb . . . Alföldi Vőfénykönyv, 1923. 20. p. 41 KELE József. 1903. 379. 42 Kg. tjk. 1850. 241. 43 Kg. tjk. 1850. 239. 44 Kg. tjk. 1849. 228.