Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Örsi Julianna: A szülők testvéreinek szerepe a nagykunsági családokban

Zassági tanúja nem ugyanaz a személy. Pl. Kunmadarason 1862-ben Bánhegyesi Gergely és Koczó Sára Sándor nevű fiát Csatári Bálint és Borbély Juliánná kereszteltette.

29 E fiú 1885-ben házasodott. Kota Sámuel Zsuzsanna nevű hajadon leányát vette feleségül. A tanúik: Kenyeres István és Eszenyi Ferenc földművesek voltak. Ugyanezen a napon testvére, Bánhegyesi Bálint Gazdag Zsuzsannával kötött házasságot. Itt tanúként Kenyeres István és Juhai Imre földművesek szerepeltek.

30 E két bejegyzésből kiderül, hogy a Bánhegyesi fiúk tanúja Kenyeres István, ki nem azonos a keresztapával. Az 1862-ben született Pallagi Sámuelt (kinek anyja neve: Farkas Eszter) Csávás Sándor és Uy Juliánná kereszteltette.

31 Pallagi Sámuel 22 éves korában Bérezi Imre hajadon leányát (ki 17 éves) Zsuzsannát veszi feleségül. A tanúik: Boruzs Mihály birtokos gazda és Bérezi Balázs földműves.

32 A tanúk nevével a nagykunsági anyakönyvekben csak 1787-től találkozunk. Forrásainkból azonban csak az apai nagybácsik személyére következtethetünk, mivel a vőlegény és a menyasszony anyja nevét nem tüntetik fel. (Kivétel ez alól az 1900. évi adat.) Mivel a házasulandók anyja nevét nem ismerjük, így tanúként az anyai nagybácsik nem választhatók szét az idegen tanúktól. Számuk tehát az idegen tanúk arányát növeli. Ezt figyelembevéve a 2. táblázat által tartalmazott rokon tanúk aránya valójában megközelítőleg megkétszerezhető. (2. táblázat.)

33 A táblázat adataiból levonhatjuk azt a következtetést, hogy nagytöbbségében a házasulandók és tanúik a ig században nem vérrokonok. Oda kell azonban figyelnünk arra a jelenségre is, hogy a Nagykunságban (Túrkeve kivételével) az idegen tanúk száma a iç. század végéhez közeledve növekszik, majd a 20. században csökken. Ha az 1787. évi karcagi mintavételt is figyelembe vesszük, megkockáztathatjuk azt a véleményünket, hogy a iS. században a rokonok közül gyakrabban került ki a násznagy, mint a ig. században. Azon paraszti szemlélet tehát, mely a nagybácsihoz (idősebb rokon férfihoz) köti a násznagyi tisztséget, a 18-19. századra is visszavetíthető. Egy családtörténeti feldolgozásból tudjuk, hogy 1830-ban Karcagon Bézi Sándor és Iványi Mária házasságkötésénél az egyik tanú Bézi Kiss János, a másik Bézi András volt. ,,A vőlegény két nagybátyja tanúskodott az esküvőnél."

M Kunhegyesen pedig 1852-ben néhai Tőke István fia Balázs néhai Nánási János árva hajadon leányával kötött házasságot. A tanúk Elek János és Nánási Sándor voltak.

35 E példa kapcsán említjük, hogy különösen gyakran szerepel a nagybáty tanúként árvalány házasságánál. Kunmadarason az 1880-as években szokás volt (e jelenséggel az 1847. évi mintavételnél nem találkoztunk), hogy az egyik tanúként női nevet írtak be. Gyakran az apai nagynéni vagy az apai nagybácsi felesége szerepel. Pl. 1885-ben K. Szabó Péter és Duzs Zsuzánna házasságkötésénél Sz. Nagy Mihály és Duzs Imréné: Török Eszter volt a tanú.

36 Ugyanezen évben Böszörményi Sándor napszámos Szél János özvegyét, Hegedűs Máriát vette feleségül. A tanúik Szűcs Sándor és Barát Jánosné : Hegedűs Klára volt.

37 29 Keresztelési anyakönyv, Kunmadaras, 1862. aug. 30. 30 Házassági anyakönyv, Kunmadaras, 1885. márc. 25. 31 Keresztelési anyakönyv, Kunmadaras, 1862. okt. 17. 32 Házassági anyakönyv, Kunmadaras, 1885. febr. 23. 33 A táblázatban megadott százalékok összesítve nem teszik ki a 100%-ot, mert vannak olyan házasságok, amelyek csak egy tanúval vagy tanú nélkül vannak bejegyezve. 34 Bézy István János: Egy kun paraszt család története (A Béziek) - pályázat -, Debrecen, 1976. 118. 35 Házassági anyakönyv, Kunhegyes, 1852. ápr. 28. 36 Házassági anyakönyv, Kunmadaras, 1885. jún. 7. 37 Házassági anyakönyv, Kunmadaras, 1885. márc. 11.