Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Benkő Éva: Az ajándékozás szokásai a Szuha-völgyében

- Eljönnél-e ko inának? - Vártam is már! Számítottam is már rá. A keresztszülőség tehát nagy megtiszteltetésnek számított, annyira, hogyha valaki nem tartotta be ezt a kölcsönösséget, az magának egy örök életre szemrehányást szerzett, A falvakon belüli társadalmi szétválást különösen jól mutatja a komaválasztás. LAJOS Árpád szuhafői gyűjtései alapján ezt írja: „Nemes sohasem hív meg partit

15 komának, de ha a parti meghívja, nem zárkózik el."

16 Ezt igazolják saját tapasztalataim is. Alsószuhán az egyik asszony találóan így válaszolt kérdésemre: „A gazda még a cigánynak is elment, de viszont már nem kért fel komát csak a magafajtájából." Mind a három faluban „divat" volt, hogy a gazdánál dolgozó cseléd a gazdát hívta meg komának. Viszontmeghívásról azonban csak kivételes esetekben lehetett szó, pl. amikor a gazdának nagyon sok gyereke volt. Ilyen esetben a szegényebb elvállalta a komaságot és ha anyagi helyzete nehezen is tette lehetővé, de azért kinélkülözte, erején felül viszonozta az ajándékokat. Bár általánosítani igen nehéz, mégis az eddigi gyűjtések alapján úgy tűnik, hogy a szegényebbek gyakran ugyanazt az embert kérték fel komának mindegyik gyerekükhöz, míg a jómódúaknái ahány gyerek volt, egyben annyi koma is. A keresztszülő első teendői közé a kelengyeadás, a komaebéd-hordás és a keresztelés tartozott. A betegágyas asszony egy-két hétig képtelen saját maga és családja ellátására. Ez a feladat így a rokonságra, a komákra, szomszédokra hárult. A gyermekágyas asszony és családjának táplálásával egybekötött látogatást a komaebédhordás jelentette. A komaebéd főzése elsősorban a komaasszony feladata volt, ennek ellenére a rokonság többi tagja is vitt ebédet. A komaebéd-hordás ideje és mértéke attól függött, hogy ki milyen módú volt. A legszegényebb is három-négy napig hordta, a jobbmódúak pedig legalább egy hétig. A komaebéd elnevezés megtévesztő lehet, mivel nemcsak ebédet jelentett. Reggelre kávét, pirítóst, pálinkát vittek. Ebédre húslevest, sült húst, rántott húst, paprikás csirkét, kalácsot, diós csíkot, pirított kockát adtak, a szegényebbeknél a tejleves, almaleves is előfordult. Mindezt címeresebb edénybe, ételesbe tették, az egészet pedig kosárban helyezték el, s komakendővel takarták le. A kosárban az ételek mellett kevés bort, 2 dl pálinkát is vittek. A komaebédet vivőt a háziak minden esetben leültették, megvendégelték, édes pálinkával, süteménnyel kínálták. A három faluban ma is élő szokás a komaebédhordás. A mostani komaebédeket az ételek gazdagsága, változatossága és felesleges bősége jellemzi, pl. a kalács és a sütemény mellé még külön tortát is sütnek, a két deci édes pálinka helyett félliter pálinkát visznek. A gyermek születése után egy héttel megtörtént a keresztelés, aminél szintén a komáknak volt a legfontosabb szerepük, hiszen ők tartották keresztvíz alá az újszülöttet. Ilyenkor a keresztszülők kötelessége nemcsak annyiból állt, hogy az egyházi szertartáson megjelentek, hanem a keresztelés költségeit is ők viselték, ők fizettek a papnak, ők vették meg azokat a kis ruhákat (ing, rekli, sapka, dunnahaj) amelyekben a gyermeket megkeresztelték. A jobbmódúak ezeken kívül más ajándékokkal is emlékezetessé tehették a keresztelés napját: pl. leánygyermek esetében fülbevalót ajándékoztak a keresztszülők. A keresztelés utáni vacsorát a komák és a rokonok által vitt ételből, italból készítették. Alsószuhán a keresztelőt követő vacsorára a komák csak italt és sült tésztát vittek. 15 „Parti" — a falu szegénysorának lakója, nem nemes. Részletesen: LAJOS Árpád: i. m.-ből. 16 LAJOS Árpád: i. m. 56.