Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

I. Nagy Mária: Keleti szláv párhuzamok a lómaszkhoz

KELETI SZLÁV /. NAGY MÁRIA PÁRHUZAMOK A LÓMASZKHOZ A keleti szláv néphagyomány állatokat megjelenítő játékainak az egyik kedvelt teriomorf maszkja a ló volt. A kalendáris szokásokban és a társadalmi élet legkülönbözőbb szokásalkalmaiban előfordult. A 16-17. századi források már említik a lómaszkot, s magát az alakoskodást ördögi jelzővel illetik.

1 Legarchaikusabbnak a „szvjatki" karácsony-újévi ünnepkörben való megjelenését kell tekintenünk. Bekerült a húshagyó heti alakoskodásokba és Dél-Oroszországban a ruszálkákkal kapcsolatos hiedelmek közé. Megjelent Szt. György napján, lókoponyát dobtak a tűzbe a fehéroroszok Iván napkor stb. A közelmúltban jelent meg UJVÁRY Zoltán tanulmánya a magyar lómaszkokról.

2 Az alábbiakban orosz, ukrán párhuzamokat említek, amelyek sok vonatkozásban meglepő hasonlóságokat mutatnak a magyar példákkal. Az orosz lómaszk általában két részből áll: a fejből és a testből. Különböző anyagokból különböző módon készülhetett. A fejet fából faragták, vagy szalmából alakították, olykor lókoponyát alkalmaztak. Hogy hitelessé tegyék az alakot, fület és sörényt erősítettek rá, az előbbit két kihegyezett pálcából, az utóbbit szalmából vagy kenderkötélből készítették. A lófejet egy póznára erősítették.

3 A test megformálásának több variációja is ismert. A legegyszerűbb, melynek során egy előrehajló fiút ló vagy birkabőrrel vontak be. A lómaszk tipikus formáját CSICSEROV V. I. írja le. Ebben az esetben a ló alapját két legény képezi. Az első kétágú villát tart a kezében, amihez egy szalmafej volt erősítve. A lóra, azaz az első ember vállára, egy lovas ült.

4 Ennek a lóábrázolásnak több változata van. A legényeket egymásnak háttal öszszekötik, úgy hogy az egyik előre megy, a másik háttal ebbe az irányba. Letakarják őket, és a kettő közé ül a lovas. Gyakran vázat készítenek. Ilyenkor a két ember vállára két hosszú botot tesznek; ezeket végeikkel összekötik. Arcukat ritka szövésű anyaggal takarják. Az első kezébe adják a kétágú villát, amelyre a lófej van rászúrva és egy csengő rákötve. A hátsó alak övéhez egy csomó kártolatlan lent erősítenek, ez adja a ló farkát. Az alakoskodókat a fejhez kötött madzaggal vezetik.

5 ZAVOJKÓ G. K. szerint az egykori Kosztroma kormányzóságban „2 legény a 1 CSICSEROV V. I.: Zimnij period russzkovo narodnovo zemlegyelcseszkovo kalendarja XVI-XIX. vekov. Moszkva, 1957. 196. 2 UJVÁRY Zoltán: A ló az alföldi falvak dramatikus népszokásaiban. Műveltség és Hagyomány, XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 299-337. 3 Cit. WARNER E.: The russian folk theatre. Paris, 1977. 8. 4 CSICSEROV V. I. i. m. 197.