Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Erdei Sándor: Vendiuszjárás a magyar, a szlovák és az ukrán néphagyományban

A vesznyankák mind agrármágikus funkciójúak voltak, találunk közöttük a kölesről, a mákról, a lenről szóló dalokat.

17 Ez a vesznyanka a jó termést kéri istentől és örül a tavasznak. Add meg isten, hogy a tél elmúljon, a tavaszt hívogassuk, add meg nekünk istenünk az életet és a búzát, a zöld legelöket. Add meg nekünk istenünk a gabonatermést, azon felül az emberi egészséget.^ Mint látjuk, itt már megmutatkozik a keresztény vallás jelenléte, azonban ez a módosulás nem változtat a mondandón, csupán a pogánykori képzetek helyett isten szerepel. SZOKOLOVA a rövid tavaszvarázsló énekeket tartja a vesznyankák őseinek.

19 Közvetlenül a tavaszt szólítja meg ez a kis dal: Ó, tavasz, tavasz, te szép, kedves tavasz, Hol a te lányod, a te kisasszonyod? Egyes kutatók szerint (pl. GYEJ) itt a kisasszony azonosítható a tavaszra eljövendő nyárral, s maga az ének ősi mitológiai reliktum. Ha a másodlagos dalhagyományban jelenik meg a kisaszony, ez a lírai dalok lányalakjával azonos, semmi köze nincs nyárszimbolikához.

20 A vesznyankák más dalokkal össze nem keverhető jellegzetességgel bírtak, szinte minden soruk a „gu" (hahó) indulatszóval végződik, azonban ez az indulatszó bizonyos variánsokban a soron belül fordul elő vagy ott is.

21 A kiáltásokkal kapcsolatban megjegyzi SZOKOLOVA

22

, hogy azért volt rájuk szükség, mert a vesznyankákat széles síkságon énekelték, s az egymásnak felelgető formulák valamint egyéb jellegzetességek arra mutatnak, hogy a megérkező vándormadarakat, azok hangját próbálták felidézni.

123 Az ukrán tavaszünnep leírásánál azért időztünk hosszasabban, mert a vendiuszt ukrán eredetű népszokásnak tartjuk. Lehetséges, hogy a Vorotaj is ukrán népszokás volt, az a kérdés, vagy Vel'ky Lipnikben, illetőleg azon a területen, ahol felgyűjthető, ukrán származású-e az eredeti lakosság. Mint láttuk, a vendiuszfárás a betelepedés során és az idők folyamán erősen elszegényedet, csak töredékes voltában sikerült rátalálnunk, ám így sem lehet kétséges, hogy a 18. században a kárpátukrán lakosság hozta magával, hogy aztán napjainkra már szinte teljesen az elfelejtés sorsára jusson. 17 SZOKOLOVA, V. K., 1979 18 SZOKOLOVA, V. K., 1979 19 SZOKOLOVA, V. K, 1979 2c SZOKOLOVA, V. K., 1979 21 SZOKOLOVA, V. K., 1979 22 SZOKOLOVA, V. K, 1979 23 SZOKOLOVA, V. K., 1979