Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Erdei Sándor: Vendiuszjárás a magyar, a szlovák és az ukrán néphagyományban

farka és pünkösd között szóródnak szét, mindamellett tartalmilag-lényegileg nem mutatnak nagy eltéréseket. A Vorotaj és a vendiusz) ár ás időpontja húsvéthétfőre esik, ám nem kapcsolódnak szorosan a szűkebb értelemben vett húsvéti ünnepekhez, már csak azért sem, mert nem liturgikus fogantatásúak. Funkciójukat tekintve időpontjuk virágvasárnapra vagy püskösdre egyaránt eshetne. Amellett, hogy a vendiusz rokonságot mutat a fentebb felsorolt szokásokkal, egyikétől-másikától jelentős mértékben különbözik is. A kiszehajtásbzn erősebb a tél- és a böjttemető mozzanat, mint a tavasznak, lakomázásnak a várása, hisz míg a telet bábuval megjelenítik, addig a tavaszt, a sódaros időszakot nem, vagy csak ritkán. A zöldágbordásban, a pünkösdi királynéjárásban stb. inkább ott van a jó idő, a termés, a napfény fölött érzett öröm kifejezése, ez természetesen azzal is magyarázható, hogy gyakorlásuk időpontja messzebb esik a téltől, mint az előbbi szokásoké. A vendiuszt időpontjánál, de tartalmánál fogva is inkább ebbe az utóbbi csoportba sorolhatjuk. Azonkívül az előbbi szokásokban valamilyen bábut is visznek magukkal a lányok vagy a legények. A baskói nép nem emlékszik arra, hogy a vendiuszhoz kapcsolódott volna a telet, böjtöt megtestesítő szalma- vagy rongybábu elégetése, kihordása. Ez megintcsak magyarázható az időponttal, ugyanis húsvét táján már időszerűtlen lenne a faluból a tele kihordani. Másrészt Baskó településtörténetét tekintve kárpátukrán falu, hagyománya tehát a keleti szláv népi kultúrából származik és az ottani tavaszi télvégi szokásokban ismeretlenek a szalmabábuk, illetőleg új elemek, nyugati hatásra terjedtek el.

7 Ezért nem találjuk meg Baskón sem, s ez természetesen a szokásnak ukrán származtatását vonja maga után. A vendiusz származásának kérdését azonban nem lehet ilyen automatikusan, mintegy a településtörténettől „preszdesztináltan" eldönteni, bizonytalanító körülmények gondolkoztatnak meg bennünket. Fölvetődik ugyanis a szokás szlovák eredetének lehetősége is, hisz a Vorotaj igen nagy mértékben hasonlít a vendiuszra. Olejník, ]. így írja le könyvében a Vorotajt: „VeTky Lipnikben amint a fiatalok lenyeltek egy-két szentelt paszkát, a falu kiemelkedő helyén gyülekeznek, hogy eleget tegyenek a régi szokásnak, a Vorotajnak. A lányok megfogják egymás kezét vagy derekát és a falu felé éneklik: Vorotaj, Vorotaj, ket pryde hospodár na nedzelu ráno, dzeucetku na vjano es ci raz T ovary s ko mo ja, uz sa rozyjdeme zelené perecka vit y nebudeme esci raz. Uz vecyj nebudu vorodaj spy vala, bo sa na subotu budu rukovala esci raz. A dalnak a témája a szerelemmel, a férjhezmenéssel kapcsolatos. A lányok búcsúztatják a barátnőjüket, akit nőül visznek és arról énekel, hogy nem fog többé vorodajt énekelni. Ezután megérkeznek a legények, a harmonikákkal vidám hangulatot teremtenek, ami eltart egész a déli órákig. A Vorotaj csak a falvakban ismeretes. A szokáshoz elsősorban szerelmi tárgyú dalok kapcsolódnak.

8 7 UJVÁRY Z., 1919. 146-1738 OLEJNIK, J., 1978. 119. f