Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

Kiskörén a födém nélküli ólat „szabad istálló''-nak nevezik valószínűleg északi hatásra, és ugyanígy kerülhetett Kiskörére a palócos jellegű nyomtató csűr is. A körte alakú, égetett falu gabonásvermeket Poroszlón, Sarudon, Tiszanánán a ház előtt az utcán, vagy az udvaron (Poroszló) ásták. Kiskörén a falu szélén csoportosan ásott vermek oldalát befonták és betapasztották, később pedig az udvaron falát vályogból rakták ki és meszelték. Ez a lépcsővel is ellátott gabonás verem az egykori földbe süllyesztett veremházakra emlékeztet, amelyeknek e tájon már csak ilyen degradálódott emlékét lehet megtalálni. A népi építészet szerkezeti, formai hasonlóságának, vagy változatosságának okát többek között az építőmesterek tevékenységében kereshetjük. Minden községünkben voltak és vannak paraszti, engedély és képesítés nélkül dolgozó szakértők, akiket 1770-ben Kiskörén egy irat ,,bázrakó"-nak nevez. Bizonyára ők, és az ő irányításukkal a gazda és családja építette a részben helyi anyagból, kezdetleges technikával készült ágasfás-szelemcncs házacskákat. Az uradalomnak megvoltak a maga képesttett mesterei, de emellett a Sarud határában levő Jánosi tanyán 1920 és 1930 között egy putriban cigányokat tartott, akiknek az volt a feladatuk, hogy a tanya épületeit tapasszák, javítgassák. A múlt század dereka óta igényesebb kőműves munkára volt szükség, amit helyben főleg tiszanánai, poroszlói, sarudi és pélyi mesterek szolgáltattak. Ezen túl azonban a tájon kívülről is vállaltak kőművesek munkát, fgy a mai Szolnok megyéből. Tiszanánán emlékeznek vissza arra, hogy milyen jó hírük volt egyes falvak kőműveseinek: „Abádszalók, Szentimre, - vármegye szemefénye" tartotta a szólás. Ezek a falvak akkor még Heves megyéhez tartoztak. 23. kép. Kőfejezctes tornácoszlopok, 1870. Sarud.