Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Viga Gyula: A kecske kultuszához

Különös Orvosságok című, 1761-ben kiadott gyógyítókönyv égett sebre ajánlja: ,,a juh vagy kecske ganéjt meg kell aszalni, s porrá tenni, azzal hinteni."

6

' Említést érdemel még, hogy az orvosi gyakorlatban az arab orvosi irodalomtól kezdve a XIX. század elejéig különleges szerepet kapott a bezoár, bezoárkő, mely a vadon élő bezoárkecske gyomrában termelődik. Számos legenda fűződött hozzá, s igen magas volt értéke.

68 Az eddig bemutatott adatok a kecske néphagyománybeli szerepének mélyebb, archaikus rétegét őrzik, mely kétségtelenül a folklór legmélyebb rétegeiben gyökerezik, szálai közvetve az antikvitás termékenységi rítusaiba, az agrárkultuszba nyúlnak vissza.

60 A bemutatott elemek széles körű elterjedése, s a mágikus és gyógyító cselekvések valamint a hozzájuk felhasznált anyagok sokfélesége önmagában is jelzi az állat kultuszának korai voltát, s utal széles körű európai kapcsolatrendszerére is. Bár a hazai hagyomány e vonatkozásban - leszámítva a népszokásbeli kecskét - kevéssé kutatott, sok vonatkozásban mégis meglepő a magyar és az európai példák hasonlósága. Talán nem tévedünk ha azt állítjuk, hogy amint a kecske tartása az állattartó kultúra legkorábbi rétegét képviseli, úgy a folklór legmélyebb rétegébe sorolható az állat néphagyománybeli alakja is. S bár - főleg népünk késői idetelepedése miatt - a kecskekultusz mediterráni nyomai lényegesen korábbiak a honfoglalásnál, lényeges probléma az átadás-átvétel kérdése, mégis úgy tűnik, hogy legalább annyira fontos feladat lenne a kérdéskör történeti aspektusú vizsgálata. A párhuzamok, s a bemutatott adatok azt sejtetik, hogy a folklór korai rétegének kecskével kapcsolatos elemei sok vonatkozásban az állat tartásával, az anyagi kultúrával párhuzamosan is fejlődtek, s nem véletlen, hogy legtöbb és legkorábbi folklorisztikai adat ott bukkan fel, ahol az állat tartásának legnagyobb hagyományai voltak. A problémakör teljes feltárása azonban nem lehet ezen dolgozat feladata, elsősorban a folkloristákra vár. Van azonban a kecske folklórbeli szerepének egy - véleményünk szerint - újabb rétege, mely nem a kultuszban gyökerezik, mégis általános európai hagyományai, kapcsolatai vannak. Ez a réteg olyan adatgazdag, hogy ezen dolgozat meg sem kísérelheti részletes vizsgálatát, meg kell elégednie néhány fő vonásának bemutatásával. Ide sorolható a népmesék és mondák kecskéje, a szólásokban és közmondásokban gyakran felbukkanó kecske, valamint a gyermekjátékok kecskefigurája.

70 Csupán néhány példát említve: Nyugat-Dunántúlon gyűjtött eredetmonda szerint Noé a vízözön elmúltával előbb a galambot, majd a kányát bocsájtotta ki a bárkából, s a háziállatok közül először a kecskét.

71 Több variánsa él népköltészetünkben a balatoni kecskekörmök keletkezéséről szóló mondáknak.'

2 Dobsináról elszármazott hazai németség folklórjában dolgos kecskék szerepelnek, akik a bányában élnek, s a bányászokat segítik: fejtik helyettük a szenet.

73 Az egész országban elterjedt gyermckversike a következő:'

4 67 BARLA SZABÓ J., 1907. 223. 68 TASNÁDI-KUBACSKA A., 1958. 279-288. 69 Handwörterbuch... IX. 912-915. 70 Röviden érinti a problémát: VIGA Gy., 1977. 138-139.; A szólásokhoz: O. NAGY G., 1976.; SZABÓ E., 1894. 251-252.; MIKÓ P., 1894. 504. stb.; A mesékhez pl. BERZE-NAGY J., 1957. II. 639. 71 GÖNCZI F., 1914. 181. 72 Pl. VAJKAI A., 1959. 52. 73 NAGY D., 1957. 321. 74 SGy. Szőllősardó.