Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához, a tiszafüredi táltoshoz fűződő hagyományok

felhő se vót az égen. De tizenkettőre mán itt vót egy fekete felhő, oszt lett olyan eső, meg szél, hogy az összehordott kereszteket mind széthordta."

1

'

1 Jóslatait látnoki hatalmának tulajdonították, mely szerves része volt egyéb, természetfelettinek tartott képességének, átváltozásainak, viaskodásainak a gonosz hatalmakkal, küldetésének a kincs megtalálásáért, illetve egy lány kiszabadításáért. Egészségtelen életkörülménye ellenére magas kort élt meg. Körülbelül nyolcvan éves volt, mikor meghalt. Egyik téli reggelen holtan találták a Lipcsey-ház istállójában, - mások szerint a szegényházban. Néhányan még emlegetik a halálát követő különleges vihart, mely a néphit szerint általában a természetfeletti hatalommal rendelkező ember halálával jár. Halálhírét gyorsan megtudták a már akkor is nagy kiterjedésű faluban. Ekkor derült ki, hogy több mint ötven év alatt sem nyílt meg annyira - vagy, ha mondta is, nem figyeltek szavára -, hogy a pontos halotti anyakönyvezéshez szükséges adatokat tudták volna róla az emberek. Az őt gyakran élelemmel és ruházattal ellátó, hiedelemtörténeteit leszármazottainak továbbörökítő Sági Mária unokája így beszélt Pénzásó Pista haláláról: „Azt nem fogta meg annyira az agyam, hogy hány éves vót, csak azt tudom, amikor meghalt, senki nem tudta, hogy hívták, és nagymamám tudta, hogy hogy hívták, Harsányi Istvánnak hívták, meg még a temetőbe is a sírhelyet ő mutatta meg, hogy hova temessék . . . Mikor én egész felnőtt vótam, . . . még akkor is emlékszem, míg nagyanyám élt, oda kijárt. Minden mindenszentekkor vitt rá egy csokor virágot."

132 Alakja megannyi különös vonást rejt magában; föld mélyébe és jövőbe látó, egyre homályosuló célokért viaskodó, természetfeletti, látnoki ember, aki nagyszabású vállalkozását ahhoz méltatlan eszközökkel hajtja végre, természetfelettiségét szánalmas külső rejti. Élete átkos, küldetése kényszer, a társadalom perifériáján él, pedig tudománya alapján nem ez várható, Az előbbi ellentmondások azonban nemcsak a Tiszafüreden élő késői táltost jellemzik, hanem általában egész táltoshitünket, mely arra utal, hogy néphitünknek ez a sajátos alakja eredetét, küldetését, s talán tetteit is tekintve az eredeti képzetekhez viszonyítva jelentősen átalakult. A táltos majdani tudását átlagostól eltérő volta (feles csonttal születés) hordozza magában, általában megtévesztő külsejű, szánalmas, szegény. Hatalommal, tudással születik, de ez számára már nem kiváltság, hanem kényszer, a megújuló harcot - mely egyben tudománya, hatalma növekedését is szolgálja - vállalnia kell, érte jönnek, mennie kell. A táltostól mint természetfeletti lénytől tartanak az emberek, pedig a jókat, az őt segítőket jutalmazza, s csak általában a rosszakat bünteti. Büntetésmódja, a vihar, zimankó előidézése nem kezdeményező, hanem reagáló (pl. nem kap meg valamit, azért tesz rosszat). Megítélése nem egyértelmű. Sokan a sátán cimborájának, az ördög szövetségesének tartják, míg mások sajnálattal beszélnek róluk, küzdelmükről: „nem kérek belülié, elég bajuk vót, láttam".

133 Jellemvonásaik, megítélésük azt mutatja, hogy deheroizálódtak, mitikus lényből egyre emberibbé váltak. Alakjuk, köztük Pénzásó Pistáé is, nemcsak a táltoshiedelmeket közvetíti, hanem az egyre homályosuló pogány világképet is. 131 Nemes M., 84. é. (1976. jún. 6.) 132 Nagy Ané, 57. é. (1976. febr. 8. - magn. felv.) 133 „A táltos igen egy a boszorkánnyal. Mind a kettő rendkívüli ember" (Szabó S., 77. é. Karcag, 1976. júl. 23.); „A táltossal sohse voltam barátságba, azok az ördög szövetségesei" (Vákánt L., 72. é., Karcag, 1976. júl. 28.) ; Molnár S., 74. é. (1976. jún. 4.)