Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához, a tiszafüredi táltoshoz fűződő hagyományok

kincskeresést. Mert őt, aszongya, többször támadta meg a bika. Nemcsak itt, a gödör környékén, hanem máskor is, mikor ment egyik tanyáról a másikra. Azok a bikák is táltosok voltak. Sokszor úgy nevettük, nagyapám is; mondta, ne nevess, Ádám, mert ez így igaz, ahogy neked mondom! Pista, aszongya nagyapám, hát hogy gondolod, egy tüzes bikát legyőzni? Erősebbnek kell lenni, tudni kell, én többet tudok, mint ő, azért tudom legyőzni."

íb A táltosok viaskodóhelye is fennmaradt az emlékezetben, bár nem véletlen, hogy Pistahalmát tartják a küzdelmek színhelyének. A viaskodás meghatározott időszakban és meghatározott napszakban történt. „Úgy mondta nekem, hogy minden hónapban van egy nap, amikor éjjel összejönnek a tudósok. Ö bikává változott, a többiekkel verekedett, de mindenki elváltozott valaminek. Másnap olyan beteg vót, alig tudott felkelni."

90 Nagyiváni pásztorember szerint is éjszaka viaskodott „a másik olyan társával. Eccer mint két bika, máskor meg mint két ló".

9

' Pénzásó Pista a hagyományok szerint máshoz is értett, máshoz is volt tudása. Tudott zimankót, szelet, vihart, záport csinálni, lovakat ránézéssel megállítani. Hírlett róla az is, hogy forgószélben felemelkedik, eltűnik, s ilyenkor hirtelen egyik helyről a másikra terem. Gyakran jósolgatott, jövendölt is. Többen tudják róla, hogy igen sokat evett, míg mások azt bizonygatják, hogy csak tejet fogyasztott. „Nagymamám mindig puliszkát főzött neki, evvel tartották jól. Rettenetes nagyétkű ember vót, négy-öt literes lábossal megevett egyszerre." „Ha bejött nagyanyámhoz, oszt aszonta, Mari, te, akkor mán tudtuk, hogy éhes."

!

'

8 „Az anyósom gyakran adott neki enni, de iszonyú, amennyit meg bírt enni. Kérni sohse kért, de mindenki adott neki."

99 Kérésének megtagadását nem tartották ajánlatosnak, mert akkor mindig valami baj következett, zápor, szélvihar, jégeső. Egyszer az egyik kukásnétól tejet kért. „Azt mondták, hogy nincs, pedig a ház ereszeié alatti polcon állt köcsögökben. No, majd adnál egy fél óra múlva, de nem tudsz! Csinált olyan vihart, hogy leverte a polcot, errül meg a tejesedényeket."

109 Ha a tanyákba bemenve kért valamit, amit nem adtak meg neki, mikor elment, olyan szelet csinált, „hogy a dunnákat elvitte, kihasadt, oszt alig maradt benne tollú ... A tanyábul hintóval mentek utána, jöjjön vissza! Mert a tetőt a szél csak úgy hordta lefelé, kérték, állítsa meg a vihart!"

101 Máskor, mikor új ispán került az egyik tanyához, nem engedte, hogy az öreg az istállóba aludjon. „Nem szólt semmit, kiment a szérűskertbe. Akkor éjjel nagy szél vót, az egész szénát ledöntötte, de ahol ő aludt, a széna úgy maradt, ahogy vót. Ez az ispán fülibe is eljutott. Aztán megengedte, hogy az istállóba aludjon."

102 Mondták is akkoriban az emberek, „meg ne haragiccsa valaki Pénzásó Pistát, mert akkor zimankó lesz", melyet még a vele kötekedő bábolnaiak se tudtak elkerülni.

mi Akik az öregebbek, tudták rulla, hogy vihart csinált. Utóbb nem tudott ilyet csinálni.

104 Ö is terjesztette magáról, hogy rendelkezik ilyen képességgel. „Azt mond95 Fekete S., 72. é. (1976. febr. 22. - magn. felv.) 96 Fodor M., 74. é. (1975. ápr. 27.) 97 BARNA G., 1979. 37. 1. 98 Nagy Ané, 57. é. (1976. febr. 8. - magn. felv.); Kota Zs., 59. é. (1976. jan. 31.) 99 Deák Iné, 67. é. (1976. jan. 24.) 100 Lajtos K., 76. é. (1975. szept. 18.) 101 Kiss P., 73. é. (1971. szept. 28.) 102 Hegedűs J., 62. é. (1970. máj 7.) 103 Nemes M., 80. é. (1972. máj 4.); Járdán J., 82. é. (1973. máj 17. - magn. felv.) 104 Járdán M., 64. é. (1969. júl. 19.)