Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról

Üszködt anya, vén boszorkány, vélem sokat ne présbitálj, csöpü, csákány, vasbuzogány majd meglátod hátodra száll! Jaj, didó dum! Előttem ne sopánkodjál, hallod, bátya, egy a király! Jobb az konyhán forgolódnál, vélünk együtt iddogálnál! Jaj, didó dum! Hozd elő bátyám az baltát, hagy verjük föl anyánk ládáját! Dukát, bógert és polturát, hozd elő mind az tallérját! Jaj, didó dum! Támaszd fel amaz lajtorját, hozz le vagy három szalonnát! Igyuk meg mind az jó borát, égessük meg házát, magát! Jaj, didó dum! ((OSZK. Quart. Hung. 175. i8/a. XXXVI. először publikált szöveg.) „Összejártam a horony át Somogynak minden tájékát Mégsem láttam olyan rablást Mint a köccsei zsidónál. Heten voltunk egy bandába' Négyen fölmentünk a házba, (Ej) Kettő állott az kapuban, Hármat lűttünk hamarosan. Mikor negyediket lűttünk Akkor szépönn nevetgettünk. (Ej) Ne fél' pajtás, egy halálig, Három dögünk van idáig! (Most a harangozónak mondja:) A Kötyöri csak azt mondja, Ne húzz kutya, harangokat! Máma húzod az élőkre, Holnap húzod a dögökre!