Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Makoldi Sándor – M. Papp Gizella: Egy szuszék etnológiai elemzése

század második felében készült ládának az elején, a középső vízszintes deszka mindkét végén egy-egy félkörből kiemelkedő emberpár látható, az efölött húzódó deszkán pedig egy kisebb emberalak; mindegyikük égnek emeli a kezét. Ezeket az erősen leegyszerűsítve megjelenített figurákat a tárgy mai használói (mezőkövesdiek) is emberábrázolásoknak fogják föl. A kettős ábrázolás a tulajdonos parasztcsalád szerint Szűz Mária és Szent József képmása lenne - más helyi adatközlők szerint Ádám és Éva a paradicsomi almafa alatt -, a középső egyedülálló pedig a gyermek Jézus." (K. CSILLÉRY: A bútor és világítóeszköz gyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Ért. 1969.) Az isteni környezet - feltételezhetjük -, ha nem is istenivé, de „mágikussá" emeli a környező „absztrakt", nem figurális jeleket is. Olyan istenek vagy istenszülők szerepelnek itt, kik az emberek (Ádám és Éva) ivadékaihoz szólnak. De e figurák, ha megfoghatóbbnak tűnnek is, igazán csak a szuszék véseteinek egészében értelmezhetők objektíven. A figurák is rácsozottgátolt-pólyált-lekötött bálvány testű és áldó-áldozó, kitárulkozó fa-fény-kezű, termékenyítő lények, mert testükből nő ki kezük, mint az új fa - köztük - a földből, vagy kör-égitestből a fény. A láda többi ábráját a csillagot, a rácsozott belsejű félkör együttest szakaszos kis köreivel a pályaíveken, a mágikus kereszteket már magyarázni sem kell, hiszen eddig is, más variánsban, de erről esett szó. 22. ábrán, egy dél-tiszavidéki ládán (K. CSILLÉRY nyomán) a kis növénykénk szárán is körök vonulnak felfelé - szerintünk bizonyítva az előbbi kozmikus értelmezését. A figurák is „erősen elnagyoltak", amennyiben nem hasonlítanak, csak leginkább egy bálványhoz, kör (kozmikus) alapjukon állva. A lábon is a két függőleges, szétnyíló egyenes inkább befogadta azt a kört, ami felette van, mint hogy csinos emberábrázolás akarna lenni. LÁSZLÓ Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig c. könyvében is találkozunk ilyen, körökkel lepett figurával a bronzkorból. (I. m. 94-95. old.) A Palócföld 1976/6-OS számában már bővebben kifejtettem azt, hogy az ácsolt láda ábrái és funkciója annak az igénynek felelt meg, mely a menyasszonyi, ruhatári kellékeken kívül a szoba megfelelő helyére állítva - szinte házioltár szerepkörben is kívánta használni, valószínűleg a szobába beeső fénnyel leolvashatóan. KERÉNYI Károly: Görög mitológia (1977) c. könyvében idézi (215. o.): „A palota udvarában ott állt, ahogy illett, Zeusz oltára. Ennél az oltárnál kényszerítette Akrisios a lányát, vallja be, ki a gyermek apja. - Zeus, válaszolta Danaé, de apja nem hitte el." Danáét név szerint makulátlannak is hívták a görögök, hiszen szűzen fogant Zeustól, mint Sz. Mária. Épp ezt nem hitte el apja, ezért ládába zárva tengerbe dobatta gyermekével, Perseussal. ,,Magának a Napnak is Perseus volt a neve." (217. o.). Ezt a történetet azért idéztük fel, mert a szereplők egyezései a keresztény mitológiával rámutatnak azok kozmikus hátterére, másrészt görög vázaképen ábrázolva (KERÉNYI 69. ábra) Danaé és Perseus egy díszített ácsolt ládából száll ki, és aki ezt a ládát felnyitja: Diktys, a „hálóember". A hálóból-halálból kiszálló Naptípusú hős szűz anyja társaságában a tengerből kiemelkedve - minden nép természetmítoszának alapképlete. Még a magyaroknál is: BERZE NAGY gyűjtötte Dunaisten keresztfia c. mesében a királylányt a forrásból fogant, csodálatosan született gyermekével együtt (tenger híján) a folyóba dobatja apja, hordóban. A víz partra veti őket és a fiúból „világraszóló hős lesz, és Jézus lesz a keresztapja. Szóbeli emlékeink megegyezései és tárgyi emlékeinké is megvan tehát, csak amit a görögökről még tudunk, (hogy ezek összefüggnek), azt saját kultúránknak nem hisszük el. A bizonyító erejű összevetések sora, más irányba is kitekintve, azonban végtelen szinte. Egy szuszék elemzésekor, most, és itt, érjük talán be ennyivel.