Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Makoldi Sándor – M. Papp Gizella: Egy szuszék etnológiai elemzése

23. kép kékre", íveik érintkezése között pedig kalászszerú forma indul. Még szélen is, ahol több ív nem indul, egyformán fejezik be a sort egy-egy ferde kalásszal és kis dombon 3-as „fülekkel". A sor karakterét mégis az ívsor dominanciája adja, a levegő közege hangsúlyozódik. Természetesen vannak különbségek is a két láda között, de a szellemi egység le nem tagadható - feltételezhetően az ország két pólusa között. Ha az 5-ÖS ábrára is visszatekintünk, a pogánynak mondott világfa helyén keresztény szimbólumot, keresztet láthatunk, hasonló környezetben és még a fázisokat jelző két félkör-emelet is jelölve van szárán. (A láda Sírokról való.) A kereszt formája után ha eszünkbe jutnak az útszéli keresztek, arra is visszaemlékezhetünk, hogy azok bádogívének két végpontján is a Nap és a Hold ábrája szokott csücsülni. A magyar népi kultúrában így olvad eggyé a pogány és a keresztény, amennyiben mindkettőnek azonosak a feladatai. A 18. ábrán egy Szarvasról előkerült láda részlete látszik, hol a két hullámvonalat magában foglaló ívegyüttes közötti világfa motívuma van kinagyítva. Ez a növény azonban már olyan, hogy eszünkbe idézi az ún. orans pónzt. A fohászkodás a felette megjelenő kör felé irányul - a növény is a Nap felé nő, az áldozó pap is az égiek felé imádkozik. A putnoki láda (13. á.) alsó „fája" is felfogható alakként, mely növényi karjait az égnek tárja. Ez sem mond ellent a másik magyarázatnak, ugyanis az orans póz és az égitestek világa között hitbéli, de majd mint látjuk, gyakorlati összefüggés is van. Az égitestek mozgásának jellegzetes viselkedését csak fix pontokhoz viszonyítva tudták megfigyelni. Tudatosan kialakítva a terepet így hozták létre a már említett maya piramisokat, napkapukat, a Stonehenge kőkapuit. (VÁRKONYI Nándor: Ürrá lett időn és pusztuláson . . . Stonehenge variációk. Művészet, 1975/9.) Az alkalmasan felállított kapukban a megfelelő napon feltűnt az égitest és ez ünnepnappá vált. Az alkalmas időben végzett szertartás megfelelő pontján a pap felemelt karjai között is feltűnhetett az égitest szemkápráztató fénye - a monstanciában Európában, a szent bika szarvai között Egyiptomban, Mezopotámiában, Krétán stb. Azonban két fa, vagy két hegy között is felbukkanhatott, mint fix természetes, de alkalmasan