Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Makoldi Sándor – M. Papp Gizella: Egy szuszék etnológiai elemzése

9- kép körmotívumokat, csak ma már senki sem figyelmeztet esetleges naptár mivoltukra. De közvetett utalást mégis kapunk egy Szarvason található láda tetejéről, (3. ábra) ahol napórára emlékeztető római számok adják a beosztást. Ha árnyékvető segítségével (ami itt a zárószerkezet lehet) a napfény mutatja is az időt a szobában alkalmas helyen felállított ládán, ez a jel mégis csak a romlás állapotát jelzi, hiszen csakis időmérésre alkalmas, és nem utal egyben az időben zajló élet lényegi összefüggéseire is, mint pl. a 4-5. ábrák. (Siroki ládák.) Nézzünk kézzelfogható példát, olyat, ahol szinte kötelező feltételezni és elhinni, mert ott nyilvánvaló, hogy az ábraegyüttes világképet sűrít. A 6. ábrán burját sámánládát látunk. A „kerek figuráknak a burjátoknál is nap volt a neve" (Petri 1918.) a ruhásládákon is. A sámánládán LÜKÖ Gábor szerint a Nap és a Hold látható, és ez nagyon hasonlít a magyar ládák ábráira. A figuralitás csak könnyebben megközelíthetővé teszi: koncentrikus, sugarasan osztott, nagy körformából indul egy emberi és állati tulajdonságokkal jelölt vonulás a másik pólus felé. Ha a két körben égitestekre gyanakodunk, a figurák között is felismerhetjük a nyilas és az ikrek ábrázolásokat, melyek, mint csillagképek, a tejúton helyezkednek el - ott jelölik ki a vonulás irányát. E felső régió alatt egy négylábú állat, az alsó régióban egy kígyószerű vonal hatos, de a csengők által hármassággá koncentrált skálabeosztással. A háromtól különálló negyedik csengő elvi rendszerével, a régiókra osztott világ-